Welcome to my World

Nos, bogyókáim, ígérem, ma már nem megyek többet az agyatokra :D De azért gondoltam, megosztom még veletek eddigi munkáimat, amit a két év alatt készítettem el. Remélem, tetszik majd nektek is. Én élveztem mindegyiknek az elkészítését, és büszke vagyok rájuk :) Mindegyik munkámban ott bujkálok én is, remélem, megtaláltok majd :) Az első műsorunk Szandival :) U-KISS és Acid Black Cherry: http://www.4shared.com/mp3/6_v6BGOq/MMM31.htm Második műsorunk egy interjú Tinával, akivel a vizsgaműsoromat is készítettem: http://www.4shared.com/music/Hj_Tgxv7/mmm_interj02.htm Interjú az SF-es lányokkal. Elég nagy sikert aratott :) Remélem, nektek is tetszeni fog :) http://www.4shared.com/mp3/q2C8a84j/MMM_SF_interyou.htm Október 6.-ai műsorunk :) http://www.4shared.com/music/g15iB9nC/Oktber_6_nnepi_msor_rvid.htm Második jegyzetem (sajna az első nem tudom, hová lett :/) http://www.4shared.com/music/5mEZgJ0Oce/Jeg...

Szevasztok csiguszok! Majdnem egy éve, hogy utoljára írtam a suliról, az életemről részletesebben. Eljött hát az idő, hogy meséljek valamicskét az utolsó évemről a suliban. Nagyon nehéz volt a szeptember. Egyrészt, mert megint délutáni órarendet osztottak nekünk, másrészt, szinte teljesen külön jártunk suliba Oppával, harmadrészt, úgy véltem, megint egyedül csinálhatom majd végig az egészet. Fura volt visszatérni is. Olyan boldog voltam a nyáron, hogy "megszabadultam" tőlük. Aztán hirtelen vissza a börtönbe... Na, hát... Nem volt valami felemelő, fogalmazzunk így. Csak azért imádkoztam, hogy Mr. Nem-akarlak-észrevenni ne tanítson újra. Ezért aztán felhőtlen boldogság áradt szét bennem, mikor kiderült, hogy még a suliból is távozott. Ám mindig van egy DE... Mr. Keresztül-nézek-rajtad helyett megkaptam az ofőmet. Aki nagyjából ugyanannyira idegtépő, csak női kiadásban. Sokban azonban különböztek: az ofőm pontosan, hogy észrevett, és ott köt...

Megtanulhattam volna már az elmúlt 10-15 évben, hogy valami nincs rendben. Hogy ez a család jóval elcseszettebb, mint bárki gondolná. És ezt újra és újra bebizonyítják nekem. Úgy tűnik, nálunk genetikailag öröklődik az önfejűség, a büszkeség, és néha az önzőség is. Komolyan mondom, ennek a családnak az egyik legnagyobb hibája a büszkesége. Nem mondom, hogy én kivétel volnék bármelyik pont alól. Sőt... De felismertem, elfogadtam, és most igyekszem javítani rajta. A másik nagy probléma a süketség. Na nem a fizikai... Hanem az a fajta, amikor ott állsz, próbálsz segíteni, de mintha falnak beszélnél... meg sem hallanak. És ami még szebb, a végén úgyis te leszel a hibás, mindegy, mit teszel vagy mondasz. Tudom jól, hogy az ember nem választhatja meg a családját, hanem megpróbál vele együtt élni. És hogy minden családban megvannak a saját hibák és dilik. Ez így helyes. Mert ennek ellenére - legalábbis úgy vélem, az volna a normális - összetartanak, kiállnak egymás mellett, és m...

Talán mert bolond vagyok... azt hittem, valami meg fog majd változni egyszer. De valójában semmi nem fog változni... soha. Illetve egyszer majd. Talán évek múltán. Egyszer majd vége lesz valahogy. Így vagy úgy, de egyszer majd véget ér ez az egész. Véget ér a bánat, a félelem, a folytonos miértek. Ám mindegy hogy végződik, engem össze fog törni. A kérdés már csak az: mennyire... ~*~ Sosem volt mesés vagy érdekes életem. Legalábbis én sosem tartottam annak. Furának... megalázónak... reménytelennek... átkozottnak igen. Az apám alkoholista... az agresszív fajtából. Ha egy-két pohárral több megy le neki a kelleténél, akkor képes a fél lakást porrá zúzni. Emellett az életünket... és az álmaimat. ~*~ Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy egy az apám által épített kastélyban fogok élni. Mivel hogy apám ács és asztalos. De aztán az idők elteltével szertefoszlott minden szép álom, és már csak a menekülés utáni vágy maradt. Anyám sokszor mondja, hogy neki sokkal...

Üdvözletem, hölgyeim és uraim! Röstellem magam, amiért az utóbbi időben így elmaradtam a bejegyzésekkel. Pedig becsszó, gondolatban sokszor fogalmaztam meg egy-egy bejegyzést, csak aztán a megírásáig nem jutottam el. Bárcsak lehetne gondolati úton kommunikálni a gépünkkel. De ezt inkább meghagyom a japánoknak. J Azért ezentúl igyekszem majd rendszeresebben és sűrűbben megosztani élményeimet. Ám azokból is annyi van, hogy képtelenség mindet megosztani. (Ezért is könnyítené meg a dolgomat ez a gondolat-átviteli izé :D) Egyrészt azért nem tudom megosztani, mert amíg eljutok a gépig, kiröppen minden a fejemből, másrészt mostanság igencsak időhiányos vagyok. :/ Hála ismét a zseniális iskolámnak. Na de nem azért vagyok itt, hogy a zseniális iskolám még zseniálisabb szervezőképességéről fecsegjek. Megpróbálom tömören összefoglalni, mi is történt a nyáron (feltételezem, kisregényhez senkinek nincs most kedve). Nos, egy újabb szép, ám annál rövidebb nyarat tudhatunk magunk mög...

Sziasztok bogyókáim! Hosszú idő után újra itt. Az iskola véget ért, de a nyár még koránt sem kezdődhetett el felhőtlenül, hála a drága iskolámnak, akik még egy gyakorlatot sem tudnak elintézni. -.- Nevermind. A tegnapi nap folyamán Oppának sikerült rávennie, hogy menjek el velük kajakozni, én meg, gondoltam, jó móka lenne, végre kipróbálom, és ha mégsem tetszik, hát legközelebb nem megyek. A partra menet söröztünk egy jót, majd nagy nehezen el is indultunk. Egészen jól éreztem magam, és élveztem, de aztán a söröcske hatni kezdett, így gondoltam, kiszállhatnánk Mamánál. Úgyis útba esik, elintézem, amit kell, és mehetünk is tovább. Igen ám, ember tervez... Kicsi Yoki azonban a lehető legrosszabb úton indult el felfelé. Csupa iszap, ami nem lett volna baj, ám ki tudja, mit rejt az iszap. Mondjuk egy siklót, amitől pici Yoki fél. -.- Ráadásul majdnem rá is léptem szerencsétlenre. Azt gondoltam, ennél rosszabb már nem is lehet. Hát tévedtem. =.= Felfelé menet ugyanis szerencsésen ...

Sziasztok mézeskalácsaim! (Egyre jobb nevek jutnak az eszembe, de ne aggódjatok, van még a tarsolyomban ez-az. :) ) Lássuk csak, hogy alakult a hétvége. Először is: pénteken ugyebár kondizni voltunk Oppával. Egészen jól esett... volna, ha a végén séta helyett kocogó programot kapok a futógépen. A felénél úgy  voltam, fel akarom adni - tekintve, hogy a futás legcsekélyebb formája iránt is gyűlölettel adózom -, de aztán megszólalt T.O.P oppa Turn it up-ja, és valamiért olyan erőt öntött belém, hogy folytattam tovább. De az utolsó harmad előtt annyira megfájdult a szívem, és olyan rosszul lettem, hogy úgy döntöttem, megkímélem a bent lévőket attól, hogy összeessek, netán kidobjam a vukkot. Azonban hiába álltam le, a lábam remegett, és úgy éreztem, bármikor rosszul lehetek, ezért inkább elvonultam a mosdóba. Ez az egész eszembe juttatta a középiskolás éveimet, amikor gyűlöltem minden olyan napot, amikor testnevelés óránk volt. Minden egyes alkalommal úgy éreztem, megaláznak, ...

Üdv ismét cukorbogyóim! Hoztam friss és ropogós mesélni - vagy inkább - panaszkodni valót. Eddig komolyan, TÉNYLEG azt gondoltam, én reagálom túl ezt az egész "a tanár bácsi tudomást sem akar rólam venni" dolgot. Azt hittem... azt gondoltam, csak bemesélem magamnak az egészet, és hogy igazából nincs így, mert nincs annyi ideje, hogy azzal fárassza magát Mr. Nem-veszek-rólad-tudomást, hogy... ne vegyen rólam tudomást. De tévedtem. Kami-sama, mekkorát tévedtem!!! Rendesen bementem órára, még akkor is, ha már a gondolatra, hogy Mr. Nem-veszek-rólad-tudomás-sal lesz órám, hányingerem támadt. Beértem, leültem... volna, ha oly' kegyesen (hogy szinte láttam, hogy undorral - vagy legalábbis némi ellenérzettel) szólt hozzám, hogy foglaljak máshol helyet, mert csoportmunka folyik. Mintha azt nekem rohadtul tudnom kellett volna, mikor egy perce se volt, hogy betettem a lábam a terembe. De én, mint rendes, szófogadó tanuló, helyet foglaltam egy büdös szó nélkül. Ezután ...

Sziasztok bogyókáim! Kora reggel van, épp hogy csak megittam a kávémat, és hoztam Nektek egy igen... érdekes sztorit. A múltkor furcsa dolog történt velem, és leginkább azért furcsa, mert 1: nem gondoltam, hogy ilyen megtörténhet velem, ráadásul az iskolában, 2: fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek a szituval. Na de mesélek, hogy értsétek. Újságírási tevékenység órán kaptunk egy feladatot, miszerint egy szöveget, amely egérkékről és macskákról szólt, írjuk át szlengbe. Na már most. Leendő újságíró lévén az a dolgunk, hogy minél választékosabban fogalmazzunk, és a szleng használatát messziről kerüljük el, mert nem illendő minőségi lapnál, de talán még bulvárban sem - bár efelől nem vagyok teljes mértékben meggyőződve - a használata. Hát szóval ültem a két kicsi mondatocskám fölött, amit rám és a mögöttem ülőkre osztottak, és csak bámultam a lapot, és csak bámulta, és bámultam, és igazából fogalmam sem volt, mit írjak. Persze egy-két szót át tudtam volna írni szle...

A legtöbben, kik foglalkoznak a k-pop-pal, értesültek a legújabb botrányról, amely a Block B és a Stardom Entertainment háza táján ütötte fel fejét. Röviden összefoglalva: a Block B tagjai azt állítják, ügynökségük nem fizetett nekik már lassan fél éve, és nem biztosított nekik elég alkalmat a fellépésekre. Természetesen ezt az ügynökség tagadja, és különböző okokkal magyarázza. A Block B beperelte a vállalatot, és most arra várnak, hogy ítélet szülessen. Több forrást olvastam el, melyek egybehangzóak voltak, egy elolvasása után mégis valami furcsa gondolat ütötte fel magát a fejemben: mi van, ha mi tévedtünk idáig, és valójában a Stardom mond igazat. Hogy ők jártak el jól.  Természetesen erre kevés az esély. De még ha így is volna, azt hiszem, akkor is a fiúkat támogatnám teljes szívvel, hiszen mégiscsak ők voltak, akik a zenéjükkel annyi percet örömtelivé varázsoltak. Meg aztán: miért kezdtek volna egy igen költséges perbe, mikor mindannyian tisztában vagyun...

Kedves Barátaim! Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, magamtól fogok klasszikus irodalmat olvasni, nyilván kinevettem volna az illetőt. És lám, most mégis magamtól ragadtam könyvet. Jane Austen Büszkeség és balítélet című könyve igazán megfogott. Nem hittem volna, hogy valaha is jobban fog tetszeni a könyv, mint maga a filmfeldolgozás. Úgy hittem, nehéz lesz olvasni, és unni fogom az események lassú múlása miatt. Ennek ellenére azt kell mondjam, nagyon kevés olyan könyvvel találkoztam, amit ennyire üdítő lett volna olvasni. Annak idején, mikor Stendhal Vörös és fekete című regényét olvastam, nagyon tetszett. Főleg az események leforgása miatt, a sok csavar miatt, de be kell valljam, nagyon nehéz volt olvasni, és az sem tette élvezetesebbé, hogy az író minden helységet pontosan akarva visszaadni, minden részletre ügyelt, és ezt meg is írta. Ennek köszönhetően a Vörös és fekete néhol igen unalmassá vált számomra, mégis az egyik olyan kötelező olvasmány lesz sz...

こんばんは皆さん! De rég is írtam már... Rengeteg minden történt, mióta utoljára errefelé jártam. Lássuk csak... Véget ért az első félév az iskolában. Nem mondanám, hogy olyan nagyon említésre méltó volna a félévi bizonyítványom, de azért jobb, mint tavaly ilyenkor. És talán jobban is élveztem az elmúlt fél évet, mint tavaly. Lehet, hogy egyedül voltam, lehet, hogy nem akadt egy barátom sem az osztályban, és lehet, hogy nem szeretem annyira az osztályomat, de mindezek ellenére azért egészen jó volt. Nem indult valami jól ez a félév, de talán jobb is, hogy minden úgy alakult, ahogy. Így a tanulásra koncentrálhattam, és nem vonta el senki a figyelmemet. Persze azért most már fárasztó egyedül, de tartja bennem a lelket, hogy ha nem is az iskolában, itthon és a nagyvilágban vannak barátaim. Januárban volt a születésnapom, amit nagyon szerencsésen lázban égve, izzadtságban fürödve töltöttem az ágyamban. Persze, azért nem volt ilyen szörnyű. Sőt... Álmomban sem gondoltam volna,...

Üdvözlök mindenkit! Jelentem, még élek és virulok. :) Hogy mi is történt az elmúlt pár héten? Lássuk csak... Shinshoku - avagy minden jó, ha... fáj a lábad Két hete voltunk Shinshokun. Már nagyon vártam. Hogy újra a többiekkel együtt bulizzunk egy nagyot. Nagyon jó... lett volna, ha nem lettem volna két harmad részében egyedül... :/ Kicsit szét voltunk csúszva, dehát pontosan az volt a célunk, hogy kieresszük a gőzt... Kicsit féltem a bulitól, tekintve, hogy Satoval volt egy kisebb összezörrenésünk előtte, és nem sikerült addigra rendezni a dolgokat. Először - pontosan emiatt - nem is volt túl sok kedvem ehhez az egészhez. De aztán mégis erőt vettem magamon. Most csak ketten mentünk Oppával, de aztán Satoval és két barátnőjével találkoztunk a Tündér gyár előtti kis téren. Furcsa volt... Nem akartam jópofizni, mert megígértem, hogy többé nem teszem. Meg akartam vele beszélni a dolgokat. Mivel már kissé... illuminált állapotban voltam, sokkal bátrabban álltam a dologhoz...

Nem hittem, hogy még valaha zavarni fog, ha - nem túl finoman szólva - leszarják az embert... Általános iskolában hozzászoktam, hogy átnéznek rajtam. Egy senki voltam, nem számítottam... Megaláztak, de ennél több figyelmet senki nem szentelt nekem. Aztán ahogy elkerültem középiskolába, ugyanez volt. A háttérben voltam végig, mert úgy igazán soha senkinek nem volt rám szüksége. Persze, akkor jó voltam, mikor a ház feladatot le kellett másolni, vagy hasonlókban kellett a segítségem, de ott sem kellettem többre. Aztán a ballagásom után új életet akartam kezdeni. Ahol nem vetnek meg, nem aláznak meg, nem kerülnek el... Eleinte nem jött össze. De aztán szépen sorjában rátaláltam olyan emberekre, akik figyelmet szenteltek nekem. Akiknek fontos voltam egy picit. Akik odafigyeltek rám. Végre nem voltam láthatatlan. Ennek lassacskán egy éve... Hozzászoktam, hogy odafigyelnek rám. Nem kerültem a központba, de vannak végre emberek, akiknek számítok. Aztán most elkezdődött az év,...

Nem hittem, hogy velem is megtörténhet ilyen... Ráadásul egy vonaton. -.-' Ma hazafelé a vonaton elindultam, hogy meglátogassam a mellékhelyiséget, mielőtt leszállok. Szembe jött velem egy idős néni, így gondoltam, elengedem. Az átjáróban, ahol magasabbak a székek, pont lett is volna erre lehetőségem. Igen ám, de a vonatvezető nem így gondolta... A vonat hirtelen begyorsult, és mivel én a menetiránnyal ellentétesen indultam el, a gravitáció velem sem kivételezett, és húzott vissza. A kezemben - amivel megkapaszkodhattam volna - ott volt a kabátom, és már későn kaptam a karfa után, így a két ülés közé a földre zuttyantam. Nevettem egy jót a szerencsétlenségemen. De a legjobb az volt, hogy a nénike is. >.> Kedvesen mosolyogva elhaladt előttem, otthagyva engem a földön kuksolva. Ezután felálltam, és menet közben sikeresen elhagytam a sálamat, amit egy kedves hölgy vett fel nekem. Egyszóval: ez a nap is remek volt. Persze nem csak ezért kapta ezt a címet a b...

Tegnap - valamilyen érthetetlen oknál fogva - rávettem magam, hogy elmenjek túrázni. Esküszöm, soha többé nem teszem ki magam ilyennek. T_T A mi iskolánkban kötelező a testnevelés, viszont annyi "könnyítés" van benne, hogy pontokra megy ez a tantárgy. Hogy ez mit is jelent? Egy félévben össze kell gyűjtenie mindenkinek (ha jól emlékszem) 40 pontot. Ebből 4x6 pont a négy sportnap, tehát tulajdonképpen csak nyolc pontot kell gyűjtened egyebekkel, mint: futás, kondizás, túrázás. A futás és a kondi érnek egy-egy pontot, míg a túra négy pontot ér. Talán ezért is vettem rá magam, hogy felkeljek szombaton hajnali ötkor, és elvonszoljam magam túrázni. Feltételezem, mondanom sem kell, hogy egyszerűen szörnyű volt. Lehet, hogy hisztis vagyok (sőt, szinte teljesen biztos vagyok benne), azonban nagyon nem szeretem, ha túra alatt: a nehezebb utat választja a tanár; a pihenőknél nem veszik figyelembe azokat, akik utoljára értek fel, és ők nem pihenhetnek annyit, mint a többiek;...