Welcome to my World

A minap igen érdekes élményben volt részem. Szombaton kulturális piacra mentünk, hogy bemutassuk Füzitőt, és természetesen a Római Tábort - Azaumot. Miért is ne, persze, hogy a legeldugottabb helyre tettek minket, ráadásul a mellettünk lévő asztal úgy betakart minket, hogy csodálom, hogy valaki észrevette, hogy mi is ott vagyunk. Mellettünk 4-5 festmény volt kiállítva. Mind színes, dinamikus, és a legfurcsább, arcokkal teli. Mivel délelőtt nem volt mit csinálnom, elkezdtem nézegetni a képeket. Próbáltam megérteni, mit is látok pontosan; próbáltam megérteni a történetet, ami mögötte van. Nem értek a művészethez - főleg nem a festészethez - úgy, ahogy szeretnék. De mindig is szerettem volna ellátogatni egy galériába és végignézni a képeket valakivel, hogy lássam, mennyire különbözhet két ember nézőpontja egy azonos képnél. Azonban erre nem igazán volt alkalmam. Most viszont ott álltam a festmények előtt. És élveztem, amit látok. Majd ekkor hirtelen mellém lépett a fe...

Nagyon furcsa ez a munka! Főleg, ha a saját lakhelyeden végzed. Mindent más szemmel látsz. Mindent... munka szemszögéből nézel. Valóban nagyon érdekes. Olyan dolgokat veszel észre, amit eddig nem. Vagy... olyan helyekre mehetsz be, ahová eddig nem. Emlékszem, kiskoromban elbűvölt a Művelődési Ház. A sok titkos, eldugott ajtó, a szemünk elől rejtve maradt termek és folyosók. Az illatok, a hűvösség... minden. Mintha ez egy baromi nagy kastély lenne, ami tele van titkos alagutakkal, amin, ha egyszer elindulsz, fogalmad sincs, hová lyukadsz ki. És most egyszeriben ezek a titkos ajtók, folyosók és termek mind nyitva állnak előttem. Mintha kulcsot kaptam volna egy csomó titokhoz... Persze nyilván előbb-utóbb ki fog derülni, hogy se titok, se alagutak... Csak úgy... van. De akkor is különös érzés olyan helyeken járni, amik eddig tiltottak voltak előttem. Rég jártam már a Nagyteremben, ahol megannyi próba várt, míg általános iskolába jártam. Próbák az ünnepeken való fe...