Még élek...

Üdvözlök mindenkit! Jelentem, még élek és virulok. :)

Hogy mi is történt az elmúlt pár héten? Lássuk csak...

Shinshoku - avagy minden jó, ha... fáj a lábad

Két hete voltunk Shinshokun. Már nagyon vártam. Hogy újra a többiekkel együtt bulizzunk egy nagyot. Nagyon jó... lett volna, ha nem lettem volna két harmad részében egyedül... :/ Kicsit szét voltunk csúszva, dehát pontosan az volt a célunk, hogy kieresszük a gőzt...

Kicsit féltem a bulitól, tekintve, hogy Satoval volt egy kisebb összezörrenésünk előtte, és nem sikerült addigra rendezni a dolgokat. Először - pontosan emiatt - nem is volt túl sok kedvem ehhez az egészhez. De aztán mégis erőt vettem magamon. Most csak ketten mentünk Oppával, de aztán Satoval és két barátnőjével találkoztunk a Tündér gyár előtti kis téren. Furcsa volt... Nem akartam jópofizni, mert megígértem, hogy többé nem teszem. Meg akartam vele beszélni a dolgokat. Mivel már kissé... illuminált állapotban voltam, sokkal bátrabban álltam a dologhoz, és megkértem, hogy beszélgessünk egy kicsit. Elmagyaráztam neki a dolgokat, ahogy én látom, és így már érthetőbb volt számára is, mit miért tettem, és miért viselkedtem úgy, ahogy. Sikerült megbeszélnünk, és kibékültünk. Elmondtam neki, hogy nem akarok vele rosszban lenni, mert nagyon megkedveltem, és nem csal Luu miatt, hanem maga miatt is. Így aztán nagyobb kedvvel álltam hozzá a bulihoz.

Jó volt látni a barátokat, ismerősöket. Találkoztam Yas-sal, aki ismét jól megölelgetett, és be kell vallanom, most is nagyon jól esett. Jól esett, hogy bár nem ismerjük egymást olyan közelről, mégis ilyen kedves velem, és elfogad. Egyszóval, kaptam egy újabb nővért. :)

Mint már említettem, az este nagy részében egyedül voltam, így nem élveztem annyira, mint általában. A buli elején viszont Attila megengedte, hogy válasszak egy számot, utána Jitta pedig - mivel látta, hogy egyedül vagyok - felhívott magához a színpadra, és együtt táncoltunk (bár kissé erős túlzás az én tánctudásomat táncnak nevezni ^^').

De azért mindent egybevetve mégis jó volt. A lábam ugyanúgy fájt, mint rendesen bulik után. :) Bár azt vettem észre, hogy egyre nehezebben bírom ^^'. Öregszem .-.-

Suli - avagy a helyzet nem sokat változott

Nos, a suliban telik az élet, mint rendesen. Még mindig nem kötöttem szorosabb barátságot senkivel, bár Enikővel még mindig nagyon jól el tudok beszélgetni, és ő az egyetlen, aki "emberi módon" bánik velem. Persze azért év elejéhez képest javult a helyzet, egész jó a hangulat is órákon.

Túl sok minden persze nem történik. Bár meg kell említenem, hogy a "tanár bácsi, aki nem vesz tudomást rólam", múltkor egészen meglepett. Egy meglévő cikkből kellett egy olyan cikket írnunk, aminek van hírértéke, és nincs benne vélemény. Nem túl nagy kedvvel álltam hozzá, figyelembe véve, hogy eddig akármit mondtam, az sosem tetszett neki, és mindig belekötött. De azért mégis neki álltam. Jobban is tettem. Ugyanis mindenkinek fel kellett olvasnia, és akinek nem volt meg, annak kapásból beírt egy elégtelent. Óra vége felé rám is sor került, és nagyon meglepett a bácsi, hogy nem kötött bele, csak egyetlen dologba, és az is inkább helyesírási volt. Hát, én néztem egy nagyot, de ettől függetlenül még mindig nem érzem azt, hogy úgy kezelne, mint a többséget. Mintha úgy tekintene rám, mint egy semmirekellőre, akinek nem kellene ott lennie... Hát, ez van...

A suli a héten új, interaktív táblákat kapott. Hétfőn, történelem órán, azt hittem, az óvodába kerültem. A tanár körülbelül úgy viselkedett, mint egy öt éves, aki új játékot kapott, és azonnal ki akarja próbálni. Minden áron rajzolni akart... -.- De mire megtalálta a programot, ahol ezt végbe vihette, eltelt az óra első felének a fele... Aztán kedden az egyik újságírás tanárom (az a bizonyos, aki nem hajlandó rólam tudomást venni) szintén úgy viselkedett, mint egy gyerek... -.- Mintha most élnék a második gyerekkorukat...

Gépírásból megint írtam egy ötös "dolgozatot". Nálunk a gépírás dolgozat annyiból áll, hogy öt percig kell gépelned egy szavakból álló "szöveget". Egész jól sikerült, bár nem értem el az 500 karakterszámot, ami most már a követelmény lenne öt percnél. Na de hát ez van. Az ötös, az ötös. :D

Szociális élet - avagy család, haverok

Be kell vallanom, egyre fáradok. Úgy érzem, ha így folytatom, bele fogok betegedni... Mégsem bánom. Minden nap hulla fáradtan érek haza, és alig alszom ki magam, mégis boldogabb vagyok, mint valaha.

Anyuval elkezdtük nézni múlt héten a Boy Over Flowers-t. Nagyon tetszett Anyunak is. Azt mondta, azért szereti annyira, mert pontosan, tudja, mit él át Geum Jan Di a sorozatban. Anyu is mindent saját maga ért el, a saját erejéből. Ezért is nézek fel rá, bár nem vagyok biztos benne, hogy ő ezzel tisztában van... A sorozatból - természetesen (mivel mégiscsak megegyezik az ízlésünk valamennyire) - Anyunak is Kim Hyun Joong tetszett a legjobban. (TOP után az első, aki ellopta Anyuci szívét. :D ) Azóta koncerteket és interjúkat néz vele, és mindezt magától. És ezzel - ha nem is tud róla - nagyon boldoggá tesz. Úgy érzem, igyekszik hozzám közel kerülni, és ez nagyon jól esik. :)

A héten hétfőn szülinapozni voltunk pótapukámnál. Rajzoltam neki születésnapjára, méghozzá a nővéremet, és magamat. (Megjegyzem, irtó fura volt saját magamat rajzolni. ^^') Jól éreztük magunkat, és be is csíptem egy picit... Legalábbis megütött a likőr. ^^'

Kedden kondiban voltunk Oppával. Fél órát bicóztam, pontosabban 400 kalóriát kellett elégetnem. -.- Hát, gondolom, nem kell mondanom, hogy utána úgy fájt a lábam, mint a... Aztán hasra gyúrtam, majd hátra. A hátam szerencsésen be is állt tőle, úgy mozdulni alig tudtam. Másnap persze még rosszabb volt. -.-

Szerdán, gépírás dolgozat után leléptem. Siettem haza, hogy végre Oppával lehessek egy kicsit. Így aztán hazajöttem, gyorsan felmostam, elmosogattam, aztán indultam is Oppához.

Tegnap vásárolni voltam Nővéremmel. Feljött Pestre, hogy suli után el tudjunk menni valamerre császkálni. Beugrottunk Liuhoz megebédelni, és bemutattam Liunak, mert még nem találkoztak. Aztán indultunk az Ázsia Centerbe. Előtte beugrottunk az előtte lévő épületbe is, aminek most nem fog eszembe jutni a neve. :D Farmert kellett keresnünk, mert út közben Reninek leesett a nadrágjáról a gombja. :D Bementünk egy üzletbe, ahol a kínai kiscsaj hirtelen leszólított, hogy: Szia, hol vetted a cipődet? Merthogy a pandás cipőm volt rajtam. :D Mondtam neki, hogy egy barátom hozatta Kínából. :) Aztán átmentünk az Ázsia Centerbe, hogy azért ott is körül nézzünk. Hát, lehet rossz ötlet volt. Csak fájdítottam a szívemet, ugyanis tele voltak az üzletek pandás pulcsival, sapkával. Kifelé menet összefutottunk Satoval, és a barátnőjével, Bettivel. Kicsit  beszélgettünk, aztán indultunk is haza.

Ma szakmai nap volt a suliban, ahová meghívták Vágó Pirost a Class FM-től, hogy tartson nekünk előadást. Bevallom, nagyon élveztem. Nagyon közvetlen volt és kedves. A második előadást egy ELTE-ről érkezett fiatal srác tartotta. Arról beszélt nekünk, hogy a média hogyan befolyásolja a politikát. Alapból a politikát nem szeretem, de azért elhangzott néhány érdekes dolog. :)

A héten, minden este megnéztünk Anyuval egy Twilight filmet, mert holnap moziba megyünk Anyuval és a Nővéremmel, hogy megnézzük az utolsó részt. Bár én már láttam, mert Oppa elvitt, és meg kell mondanom, nagyon izgalmas volt. Szerintem ez a legjobb film az öt közül. Szóval nagyon várom a holnapot. Már reggel elmegyünk Nővéremhez, és ott is ebédelünk. A kedvemért palacsintát készít, mert mondtam neki, hogy jobban szeretem, mint a gofrit. ^^ Egyszóval: holnap csajos napot tartunk. :D

Az utóbbi hetekben kevesebbet ülök gép előtt, és több időt töltök a családommal, a haverokkal és Oppával is. És ez szerintem így helyes. Nem is hiányzik, hogy minden nap leüljek gépezni. Ha mégis megteszem, akkor csak megnézek egy Playful Kiss részt (merthogy most azt kezdtem el megint nézni). Nagyon jól érzem magam, és boldog vagyok. Jövő héten lehet, hogy Manó is meglátogat. Már nagyon várom, hogy találkozzunk, mert vagy két hónapja nem láttuk egymást, és már nagyon hiányzik nekem.

Azért remélem, Ti is megvagytok, és mindenkinek jól alakul az élete. Kitartást a sulihoz, munkához, és csak... "Élvezzétek az életet, és tegyetek másokat boldoggá", ahogy Ha Ni mondta a Playful Kiss-ben. :)

Puszilok Mindenkit! Vigyázzatok magatokra, és öltözzetek fel rendesen, mert hamarosan itt a tél! ^^

Yoki voltam~ <3