Welcome to my World

Üdvözlök Mindenkit! Egyenes adásban jelentkezem... itthonról. :D Kezdeném (vagy folytatnám, nézőpont kérdése) a keddel. Mint már említettem, a héten megtörtént az első szociális megnyilvánulásom az iskolában, méghozzá a saját osztályomban. És hogy mi is történt pontosan? Újságírási tevékenység órám lett volna, azonban úgy döntöttek azon az órán veszik fel a hanganyagot az október 23-ára készítendő előadásra. Szóval, akik szerepeltek, felmentek a stúdióba, mi meg lent majd meg haltunk az unalomtól. Ki akartam menni rágyújtani, de egyedül unalmas lett volna. Azonban mint tudjuk (legalábbis már említettem), egyetlen olyan ember sincs az osztályban, akivel valami haversághoz hasonló kapcsolatot ápolnék. Mögöttem ült viszont Enikő. Róla pedig megjegyeztem, hogy szereti az animéket. Így hát, gondoltam, szerencsét próbálok, hátha... Vele legalább tudok is miről beszélgetni. Így hát hátra fordultam, és egyszerűen megkérdeztem, nincs-e kedve kijönni rágyújtani. Erre...

Egyedem, begyedem, tengertánc, cica-mica mit kívánsz? Nem kívánok e... Oh, bocsi! Helló! Miről is kellene beszélnem? Ja, hétfőről! Hétfő... hétfő... Hm. Hétfő a hét eleje. :D Jó, tudom, húzzak a francba ezzel. xD De ha egyszer nem tudom megállni? Na, mindegy, lépjünk egyet. Szóval: hétfőn a kiselőadásom a fanfictionökről. Esküszöm Nektek, ilyen szinten még nem voltam izgatott egy kiselőadás miatt. >.< Emiatt a felét el is felejtettem annak, amit mondani szerettem volna, de a lényeg legalább benne volt. Az osztályom egészen jól fogadta. Meglepően jól. o.O Csendben voltak és többnyire figyeltek. Ha nem is rám, de legalább csendben voltak. Nem kellett volna még több izgalom. ^_^' Szóval minden jól ment. A kényes témát: a slashereket nehezen emésztették meg, de erre számítottam is. A várttal ellentétben azonban nem fújoltak, csupán - egy kissé - megdöbbent arcot vágtak (amin én - megjegyzem - jót mulattam). Az előadás utolsó képkockái egyikén a Versailles visual...

Mivel is kezdhetném a témázást? Nem untatnék senkit az alapvető, és egyébként dögunalmas statisztikai adatokkal, mint hol születtem, mikor, és hogy eredetileg fiút vártak helyettem. Mert szerintem, ez egyáltalán nem érdekel senkit. :D Bár... ez a "fiút vártak helyettem" téma engem sokszor elgondolkodtat... Feltételezem, akkor is elunná itt magát az olvasó, ha elkezdeném sorolni, milyen intézményeknek voltam rendszeres látogatója: milyen bölcsibe, oviba vagy sulikba jártam. Sőt szinte hallani vélem a horkolást, ha nekiállnék elmesélni gyermekkoromat. Amúgy sem tudnék túl sok jót mondani. Azt a nem túl sok jót pedig majd egyszer - talán - megírom egy kicsiny könyvben. *** Hogy ne menjünk vissza nagyon az időben, talán mesélnék erről a hetemről. Nézzük csak a hétfőt (ami, mint mindenki tudja, a hét eleje... és erre vágná rá mindenki, hogy "you don't say?"... de, mondom). :D Szóval: egy ominózus hétvége után, melyen mindenki szépen elintézte ...

Üdvözletem! Hy! こんにちは! 안녕하세요! 你好! Kicsiny világom ismét megnyitotta kapuit. Hogy mit is fog találni az erre látogató? Ha nem is fanatikus, azért rajongó még vagyok. :D Így aztán a bejegyzéseim nagy részében kiélem majd fangirli kicsapongásaimat. :D Nehogy a körülöttem élők szenvedjenek maradandó károsodást :D Emellett természetesen megosztom majd a mindennapjaim izgalmait/izgalmatlanságait. xD Feltöltöm majd szépen sorjában a képeket - ezzel emlékezve a régi időkre. :) Az erre járóknak jó szórakozást és nézelődést! Üdvözlök mindenkit a világomban! <3 Puszil Titeket Yoki :)