Invisible...

Nem hittem, hogy még valaha zavarni fog, ha - nem túl finoman szólva - leszarják az embert...

Általános iskolában hozzászoktam, hogy átnéznek rajtam. Egy senki voltam, nem számítottam... Megaláztak, de ennél több figyelmet senki nem szentelt nekem. Aztán ahogy elkerültem középiskolába, ugyanez volt. A háttérben voltam végig, mert úgy igazán soha senkinek nem volt rám szüksége. Persze, akkor jó voltam, mikor a ház feladatot le kellett másolni, vagy hasonlókban kellett a segítségem, de ott sem kellettem többre.

Aztán a ballagásom után új életet akartam kezdeni. Ahol nem vetnek meg, nem aláznak meg, nem kerülnek el...

Eleinte nem jött össze. De aztán szépen sorjában rátaláltam olyan emberekre, akik figyelmet szenteltek nekem. Akiknek fontos voltam egy picit. Akik odafigyeltek rám. Végre nem voltam láthatatlan.

Ennek lassacskán egy éve... Hozzászoktam, hogy odafigyelnek rám. Nem kerültem a központba, de vannak végre emberek, akiknek számítok. Aztán most elkezdődött az év, és olyan történt, amit nem vártam volna. Főleg nem egy tanártól.

Az újságírást nálunk két tanár tanítja. Décsi tanár úr óráit nagyon szoktam élvezni. Jól tanít. Úgy magyarázza el a dolgokat, hogy megértsük azt. Aztán majdnem két hónap elteltével ugyanarra  a tantárgyra kaptunk még egy tanárt. Először nagyon szimpatikus volt. Szabadszájú. És ez egy tanárnál igen nagy előny szerintem, mert talán könnyebben szót ért a fiatalokkal, a diákjaival. Egyik óráján behozott egy tesztet. Fáradt voltam, és nem sok kedvem volt kitölteni, de mégis megtettem. Aztán mikor szedte be, rajtam egyszerűen keresztül nézett, és nem vette el tőlem a lapot. Azt hittem, véletlen volt. Mert bent ültem a fal mellett. Gondoltam, nem vett észre - vagy ilyesmi.

Aztán az elkövetkező órákon, ha megszólaltam, azokat is figyelmen kívül hagyta. Ez már kicsit furcsa volt. Ideges lettem tőle, hogy tőle fél méterre mondom a helyes megoldást, de egyszerűen leszarja, és az ugyanolyan választ adó mögöttem ülőt szólítja. (Hát kapja be! Már elnézést...)

Egyszóval megvan róla - a nyilván nem túl jó - véleményem. És persze nem elég, hogy szarik a fejemre, még magyarázni sem tud. Úgy hadar, hogy mire leírnám a gondolatot, ő már teljesen mást magyaráz... Vagy csak hozzászoktam a kivetítéshez?

Mindegy... A lényeg: meg lehet ezért kövezni - hogy ez a véleményem - de nem szeretem ezt a tanárt. Nem túl jó kedvvel megyek az órájára, mert tudom, hogy nagyjából nincs is értelme annak, hogy ott vagyok. Keresztülnéznek rajtam, nagyjából ugyanazt tanítja, mint Décsi tanár úr, szóval... Ennyit a keddenkénti koránkelésről - felesleges...

Mára most ennyi voltam...

Mindenki vigyázzon magára! Igyatok sok teát, egyetek sok gyümölcsöt, és nehogy megbetegedjetek! :) És persze mosolyogjatok sokat. :)

Yoki~ <3

A Baekho gif forrása: http://25.media.tumblr.com/tumblr_m8n6ausvOQ1rskb5no5_r1_500.gif