Welcome to my World

Ismeritek azt az érzést, amikor a sírás szó szerint fojtogat, de semmi esetre sem sírhatod el magad? És nem csak azért, mert ciki lenne, hanem mert ezernyi magyarázatot követelne. Pocsék érzés, igaz?...  Egyetértek... Feleslegesnek lenni az egyik legrosszabb dolog a világon. Főleg egy olyan ember számára, aki szeret segíteni; szeretne segíteni; aki csak jót szeretne, hogy megkönnyítse mások dolgát/életét. Mindez azonban nem jelentene gondot, ha az ember egyedül él, nincs kinek magyarázkodnia; nincs, aki aggódjon érte; nincs, aki szánalmasnak tartsa és csak lehordja, amiért olyan gyenge, hogy ezt sem képes elviselni. Azonban - hogy az élet ne legyen ilyen egyszerű - van, akinek ez az egyszerűség nem adatik meg. Igen, jól esik, ha az emberért aggódnak. De egy olyannak, mint én, ez is csak lelkiismeret-furdalást okoz; hogy valakinek is aggódnia kelljen értem... nem akarom. Ezt elég bonyolult elmagyarázni, hogy miért is nem, de talán akadnak, akik megértik mindezt... ...

Október 23-a mindig is fontos ünnep volt a magyarok számára. Sokan azt vélik, azért, mert a naptárban piros betűkkel van beírva, alá pedig, hogy "Nemzeti ünnep", és mert munkaszüneti nap. A gyerekek az iskolákban is sokat készülnek rá, legalábbis egy-egy osztály, akiket megbíznak az ünnepi műsor összeállításával és előadásával. De vajon ezek a gyerekek tudják-e, felfogják-e, miért kell ezt tenniük? Kétkedéssel vártam a 22-ei műsort (igen, 22, mert most áttették előbbre az ünnepi műsort). Ugyanis mikor én voltam általános iskolás (igen, az biza' jó rég volt), akkor folyton a sablon műsorok mentek, a megszokott, unott arcokkal kísérve. Úgy véltem, ez is ilyen lesz majd, hiszen a tanulók ebben csak kötelezettséget látnak, amit meg kell csinálni, így aztán kelletlenül, de nekilátnak a munkának (tisztelet a kivételnek, aki izgalommal veti esetleg bele magát). Mikor elkezdődött a műsor, és felálltunk a Himnuszhoz, igen furcsa érzés lett úrrá rajtam. Folyton az járt ...

Olyan hihetetlen, hogy néhány hét alatt teljesen felfordult az életem... az egész családom élete. A nővérem decemberben szülni fog, és rá kellett ébrednem, hogy nekem még most, a 7. hónapnál sem sikerült teljesen felfognom, hogy egy új családtag érkezik hamarosan. Másfelől viszont már nagyon sokszor belegondoltam. Pontosabban abba, hogy szegény gyermek milyen családba fog beleszületni; és abba, hogy bármi áron is, de meg akarom védeni a sok rossztól, a sok szennytől és mocsoktól, ami majd körülveszi. Állítólag nem jó, ha egy gyermeket óvva intenek mindentől, és még a széltől is védik. Én viszont úgy vagyok ezzel, hogy nem akarom, hogy olyan élete legyen, mint a miénk. Ha lehet, akkor maradjon tiszta és jó lelkű, amíg csak lehet. Semmi szükség rá, hogy a sok családi viszály és öldöklés elrontsák. Talán keresztanyának nem vagyok megfelelő, már több szempontból sem, de arra tudom, hogy képes vagyok, hogy azt a gyermeket bármi áron megvédjem. Tudom, ez kissé murisan hangzik, mint val...