Bejegyzések

Doggy days - A kutyás napok

Kép
Régóta vágytam már erre. Tudat alatt talán mindig is, tudatosan pedig azóta, hogy a nyáron magunkkal vittük a nővéremék kutyusát nyaralni. Velünk volt egész álló héten, majd a hét végén jöttek érte és elvitték. És akkor... mintha a lelkem egy darabját is magukkal vitték volna, bezárva az utazóládába. Teljesen összetörtem. Mindez pedig erősödött, mikor édesapám kórházba került. Tudtam, hogy szükségem van valamire vagy valakire. És mikor apu elment... Akkor már biztos voltam benne. És hogy miként alakulnak a napok? Őszintén: semmi nem lett könnyebb, sőt! Minden nehezebb lett az új jövevénnyel együtt, mégis... rég éreztem ilyen boldogságot, ilyen örömet magamban. Mint amikor újjászületik valaki... nem is... inkább mint amikor egy nagyon hosszú álomból ébredsz fel; amikor végre kialudtad magad - talán így tudnám a leginkább megfogalmazni, mit érzek. Eredetileg nem akartam kölyökkutyát. Úgy voltam vele, hogy először - mivel ő az első kutyusom - szerettem volna egy nyugodtabb l...
Megjegyzés küldése
További információk

Babás-mamás napok

Az elmúlt 3 napot a nővéremnél töltöttem. Rég volt már, hogy így, csak kettesben legyünk hosszabb ideig. Illetve, most már nem is voltunk kettesben, hiszen férfi is volt azért a háznál: pici Kristóf. Elképesztő, hogy majd' egy év alatt mennyit változott ez a pici teremtés. Már lassan egyedül megy, és az első szavait is próbálgatja. Csodás volt ez a 3 nap. Igen, nem szoktam hozzá a fél 6-os - 6-os keléshez, de minden percét élveztem. Valóban nem könnyű anyának lenni, mindent kézben tartani, mindenre odafigyelni. De azt hiszem a sok szeretet, kacagás megéri. A nővérem sokszor említette már, hogy a reggeleket szereti leginkább, mikor csak fekszenek az ágyban, kávézgatnak, a pici közöttünk fekszik. És valóban. Azt hiszem, ebben a 3 napban nekem is ez volt a kedvenc részem. Első reggel elmentünk egy jó nagyot sétálni, aztán bevásároltunk, majd jött a mama és hozott nekünk ebédet. Amíg a mama elvolt pici Kristóffal, addig én tanultam, a nővérem pedig tett-vett. Majd miután ...
Megjegyzés küldése
További információk

Egyetem

Talán már vagy fél éve, hogy utoljára erre jártam. Annyi mindenre figyeltem, de közben annyiszor írtam ide gondolatban :) Még mindig jól jönne az a gondolat-átvivős izé. A japánok igazán feltalálhatnák már :D Azóta már a második munkahelyemen is felmondtam, nyaralni is voltunk, és pici Kristóf is egyre nagyobb. De talán kezdjük majdnem onnan, ahonnan abbahagytuk. Mint legutóbb írtam, felvettek Oppa munkahelyére. El is mentem az oktatásokra, de mikor első nap közölték, hogy 6+2-es műszakrendbe vettek fel, majdnem sírva fakadtam ott helyben. Oppa mondta, hogy azonnal hagyjam ott az egészet, majd keresünk mást, de mégis mit tehettem volna? Maradtam, és végigültem a két napot. Aztán eljött az első munkanap. Szerencsére az elején épp Oppa műszakába kerültem, így együtt mehettünk, együtt kajáltunk. Nem voltam annyira egyedül. A legrosszabb a hétvége volt, mert a szombatot és vasárnapot is végig kellett dolgoznom. Nagyon kimerültem, dühös voltam, elkeseredett... Így a...
Megjegyzés küldése
További információk

Visszatekintés

Elképesztő, mennyire megváltozhatnak a dolgok csupán néhány hónap alatt. Mennyire az életünk részévé válhat valami, és milyen gyorsan kiléphet az életünkből. Több mint fél év telt el azóta, hogy elkezdtem dolgozni életem első munkahelyén. Nagyon izgatott voltam akkor, és boldog, hogy van munkám, amivel - ha nem is sokat, de - pénzt kereshetek. Természetesen az első pár fizetésből, bár tettem félre karácsonyra (ettől egyébként irtó boldog voltam, életemben először nem érdekelt, mit kapok karácsonyra, csak azon járt az eszem, hogy a többieknek hogy fog tetszeni, amit tőlem kapnak), java részét magamra költöttem. Olyan dolgokra, amelyekre már régóta vágyakoztam, és most alkalmam nyílt arra, hogy magam keressem meg rá a pénzt. Jól éreztem magam a munkahelyen. Főleg, mikor áthelyeztek a könyvtárba. Nem mondom, hogy minden zökkenőmentes volt, de nagyon-nagyon jól éreztem magam, főleg, amikor minden kedden és csütörtökön átjöttek a gyerekek iskola könyvtár alatt. Talán ez erősí...
Megjegyzés küldése
További információk

All I want for Christmas...

Hamarosan Karácsony! Ilyenkor az emberek érzelgősebbek, nosztalgiázósak, jobban vágynak békére és szeretetre. A jó hír, hogy ilyenkor törekednek is erre. Na, de hagyjuk, hogy ilyenkor az emberek mire vágynak, hiszen életem végéig itt ülhetnék, ha megkísérelném felsorolni ezeket. Elég nagy káosz van most a fejemben, hiszen elég régóta jártam erre, és azóta bizony sokminden történt. Igyekszem úrrá lenni ezen a káoszon, és összeszedni a gondolataimat. A jó hír viszont, hogy ha odakint nincs is hóvihar, a fejemben tutira az van. Na de, nem azért írok, hogy lefessem a képet, mi lakozik a fejemben. Arra ott a Harry Potter és a Főnix Rendje filmváltozat. Tudjátok, ott a végén, mikor Harry fejében játszódik minden. Na, ahhoz hasonló ez is, csak sajnálatos módon én nem akadtam össze egy Kígyóképű-Nagy-Úrral, akinek még a nevét sem lehet kiejteni. Na de... hagyjuk a HP elemzést. Lassan itt a karácsony, lassan nagynéni leszek, lassan megőrülök... Kezdjük a legkevésbé bonyolulttal. N...
Megjegyzés küldése
További információk

Forever UnWanted

Ismeritek azt az érzést, amikor a sírás szó szerint fojtogat, de semmi esetre sem sírhatod el magad? És nem csak azért, mert ciki lenne, hanem mert ezernyi magyarázatot követelne. Pocsék érzés, igaz?...  Egyetértek... Feleslegesnek lenni az egyik legrosszabb dolog a világon. Főleg egy olyan ember számára, aki szeret segíteni; szeretne segíteni; aki csak jót szeretne, hogy megkönnyítse mások dolgát/életét. Mindez azonban nem jelentene gondot, ha az ember egyedül él, nincs kinek magyarázkodnia; nincs, aki aggódjon érte; nincs, aki szánalmasnak tartsa és csak lehordja, amiért olyan gyenge, hogy ezt sem képes elviselni. Azonban - hogy az élet ne legyen ilyen egyszerű - van, akinek ez az egyszerűség nem adatik meg. Igen, jól esik, ha az emberért aggódnak. De egy olyannak, mint én, ez is csak lelkiismeret-furdalást okoz; hogy valakinek is aggódnia kelljen értem... nem akarom. Ezt elég bonyolult elmagyarázni, hogy miért is nem, de talán akadnak, akik megértik mindezt... ...
Megjegyzés küldése
További információk

1956. október 23. - avagy a fiatalság tudja-e, miért is van minden évben megemlékezés?

Kép
Október 23-a mindig is fontos ünnep volt a magyarok számára. Sokan azt vélik, azért, mert a naptárban piros betűkkel van beírva, alá pedig, hogy "Nemzeti ünnep", és mert munkaszüneti nap. A gyerekek az iskolákban is sokat készülnek rá, legalábbis egy-egy osztály, akiket megbíznak az ünnepi műsor összeállításával és előadásával. De vajon ezek a gyerekek tudják-e, felfogják-e, miért kell ezt tenniük? Kétkedéssel vártam a 22-ei műsort (igen, 22, mert most áttették előbbre az ünnepi műsort). Ugyanis mikor én voltam általános iskolás (igen, az biza' jó rég volt), akkor folyton a sablon műsorok mentek, a megszokott, unott arcokkal kísérve. Úgy véltem, ez is ilyen lesz majd, hiszen a tanulók ebben csak kötelezettséget látnak, amit meg kell csinálni, így aztán kelletlenül, de nekilátnak a munkának (tisztelet a kivételnek, aki izgalommal veti esetleg bele magát). Mikor elkezdődött a műsor, és felálltunk a Himnuszhoz, igen furcsa érzés lett úrrá rajtam. Folyton az járt ...
Megjegyzés küldése
További információk