Túra

Tegnap - valamilyen érthetetlen oknál fogva - rávettem magam, hogy elmenjek túrázni. Esküszöm, soha többé nem teszem ki magam ilyennek. T_T

A mi iskolánkban kötelező a testnevelés, viszont annyi "könnyítés" van benne, hogy pontokra megy ez a tantárgy. Hogy ez mit is jelent? Egy félévben össze kell gyűjtenie mindenkinek (ha jól emlékszem) 40 pontot. Ebből 4x6 pont a négy sportnap, tehát tulajdonképpen csak nyolc pontot kell gyűjtened egyebekkel, mint: futás, kondizás, túrázás. A futás és a kondi érnek egy-egy pontot, míg a túra négy pontot ér. Talán ezért is vettem rá magam, hogy felkeljek szombaton hajnali ötkor, és elvonszoljam magam túrázni.

Feltételezem, mondanom sem kell, hogy egyszerűen szörnyű volt. Lehet, hogy hisztis vagyok (sőt, szinte teljesen biztos vagyok benne), azonban nagyon nem szeretem, ha túra alatt: a nehezebb utat választja a tanár; a pihenőknél nem veszik figyelembe azokat, akik utoljára értek fel, és ők nem pihenhetnek annyit, mint a többiek; olyan úton megyünk, ami sáros, tele van levelekkel, ergo nagy a veszélye, hogy valaki elesik; nem tudod hova érkezel, merre vagy, és mennyi van még hátra. Lehet, hogy egy nyafogós kis liba vagyok, azonban túlságosan hozzá szoktam az anyukámmal való túrákhoz, ahol már ismerem a terepet, tudom, merre vagyok, és mennyi van még hátra, figyelembe veszi azt, hogy haladok, mi bajom van, stb. És persze nem utolsó sorban, tudom, hogy minden egyes túránk végén vár egy nagy adag fagyi. :D Hát nem jó motiváló eszköz?

Persze azért volt jó oldala is ennek a hétvégének. Pénteken ugyanis Oppánál aludtam. És meg kell mondjam, rég aludtam ilyen nyugodtan. Persze Őt lehetetlenség volt felkelteni időben. -.-' De akkor is jó volt este hozzá bújni, és az ölelésében aludni el. ^^

Visszatérve a túrára: SOHA, ismétlem SOHA többé nem vesz rá SEMMI, hogy felkeljek szombaton hajnali ötkor, és elmenjek egy újabb túrára. Inkább végigszenvedem négyszer a kondit. Ott legalább nem fúj a szél, és megvan a szokott menetrendem. És ha azt letudom, szabad vagyok.

Minden esetre hoztam Nektek pár képet a túráról:

Az egyik igen "biztonságos" átjáró

Feljöttünk ide, hogy aztán tovább is álljunk... Valaki nagyon vicces kedvében volt...

Nagyon ragaszkodtam ahhoz a fához...

A t*k*m kivolt... ^^'

A sokadik emelkedő -.-'

Hát szóval mindenkit bíztatok arra, hogy felejtse el az ilyen túrákat. ^^' Persze teljesen más, ha családdal mész vagy barátokkal. Nekem is az volt az szerencsém, hogy Oppa is jött. Ha Ő nem lett volna ott, tuti megőrülök. :D

Ennyit az érdekfeszítő túráról, amire soha többé nem látogatok el. :D

Puszilok Mindenkit!

Yoki voltam~ <3