Welcome to my World

Az elmúlt 3 napot a nővéremnél töltöttem. Rég volt már, hogy így, csak kettesben legyünk hosszabb ideig. Illetve, most már nem is voltunk kettesben, hiszen férfi is volt azért a háznál: pici Kristóf. Elképesztő, hogy majd' egy év alatt mennyit változott ez a pici teremtés. Már lassan egyedül megy, és az első szavait is próbálgatja. Csodás volt ez a 3 nap. Igen, nem szoktam hozzá a fél 6-os - 6-os keléshez, de minden percét élveztem. Valóban nem könnyű anyának lenni, mindent kézben tartani, mindenre odafigyelni. De azt hiszem a sok szeretet, kacagás megéri. A nővérem sokszor említette már, hogy a reggeleket szereti leginkább, mikor csak fekszenek az ágyban, kávézgatnak, a pici közöttünk fekszik. És valóban. Azt hiszem, ebben a 3 napban nekem is ez volt a kedvenc részem. Első reggel elmentünk egy jó nagyot sétálni, aztán bevásároltunk, majd jött a mama és hozott nekünk ebédet. Amíg a mama elvolt pici Kristóffal, addig én tanultam, a nővérem pedig tett-vett. Majd miután ...

Talán már vagy fél éve, hogy utoljára erre jártam. Annyi mindenre figyeltem, de közben annyiszor írtam ide gondolatban :) Még mindig jól jönne az a gondolat-átvivős izé. A japánok igazán feltalálhatnák már :D Azóta már a második munkahelyemen is felmondtam, nyaralni is voltunk, és pici Kristóf is egyre nagyobb. De talán kezdjük majdnem onnan, ahonnan abbahagytuk. Mint legutóbb írtam, felvettek Oppa munkahelyére. El is mentem az oktatásokra, de mikor első nap közölték, hogy 6+2-es műszakrendbe vettek fel, majdnem sírva fakadtam ott helyben. Oppa mondta, hogy azonnal hagyjam ott az egészet, majd keresünk mást, de mégis mit tehettem volna? Maradtam, és végigültem a két napot. Aztán eljött az első munkanap. Szerencsére az elején épp Oppa műszakába kerültem, így együtt mehettünk, együtt kajáltunk. Nem voltam annyira egyedül. A legrosszabb a hétvége volt, mert a szombatot és vasárnapot is végig kellett dolgoznom. Nagyon kimerültem, dühös voltam, elkeseredett... Így a...