Welcome to my World

Sziasztok mézeskalácsaim! (Egyre jobb nevek jutnak az eszembe, de ne aggódjatok, van még a tarsolyomban ez-az. :) ) Lássuk csak, hogy alakult a hétvége. Először is: pénteken ugyebár kondizni voltunk Oppával. Egészen jól esett... volna, ha a végén séta helyett kocogó programot kapok a futógépen. A felénél úgy  voltam, fel akarom adni - tekintve, hogy a futás legcsekélyebb formája iránt is gyűlölettel adózom -, de aztán megszólalt T.O.P oppa Turn it up-ja, és valamiért olyan erőt öntött belém, hogy folytattam tovább. De az utolsó harmad előtt annyira megfájdult a szívem, és olyan rosszul lettem, hogy úgy döntöttem, megkímélem a bent lévőket attól, hogy összeessek, netán kidobjam a vukkot. Azonban hiába álltam le, a lábam remegett, és úgy éreztem, bármikor rosszul lehetek, ezért inkább elvonultam a mosdóba. Ez az egész eszembe juttatta a középiskolás éveimet, amikor gyűlöltem minden olyan napot, amikor testnevelés óránk volt. Minden egyes alkalommal úgy éreztem, megaláznak, ...

Üdv ismét cukorbogyóim! Hoztam friss és ropogós mesélni - vagy inkább - panaszkodni valót. Eddig komolyan, TÉNYLEG azt gondoltam, én reagálom túl ezt az egész "a tanár bácsi tudomást sem akar rólam venni" dolgot. Azt hittem... azt gondoltam, csak bemesélem magamnak az egészet, és hogy igazából nincs így, mert nincs annyi ideje, hogy azzal fárassza magát Mr. Nem-veszek-rólad-tudomást, hogy... ne vegyen rólam tudomást. De tévedtem. Kami-sama, mekkorát tévedtem!!! Rendesen bementem órára, még akkor is, ha már a gondolatra, hogy Mr. Nem-veszek-rólad-tudomás-sal lesz órám, hányingerem támadt. Beértem, leültem... volna, ha oly' kegyesen (hogy szinte láttam, hogy undorral - vagy legalábbis némi ellenérzettel) szólt hozzám, hogy foglaljak máshol helyet, mert csoportmunka folyik. Mintha azt nekem rohadtul tudnom kellett volna, mikor egy perce se volt, hogy betettem a lábam a terembe. De én, mint rendes, szófogadó tanuló, helyet foglaltam egy büdös szó nélkül. Ezután ...

Sziasztok bogyókáim! Kora reggel van, épp hogy csak megittam a kávémat, és hoztam Nektek egy igen... érdekes sztorit. A múltkor furcsa dolog történt velem, és leginkább azért furcsa, mert 1: nem gondoltam, hogy ilyen megtörténhet velem, ráadásul az iskolában, 2: fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek a szituval. Na de mesélek, hogy értsétek. Újságírási tevékenység órán kaptunk egy feladatot, miszerint egy szöveget, amely egérkékről és macskákról szólt, írjuk át szlengbe. Na már most. Leendő újságíró lévén az a dolgunk, hogy minél választékosabban fogalmazzunk, és a szleng használatát messziről kerüljük el, mert nem illendő minőségi lapnál, de talán még bulvárban sem - bár efelől nem vagyok teljes mértékben meggyőződve - a használata. Hát szóval ültem a két kicsi mondatocskám fölött, amit rám és a mögöttem ülőkre osztottak, és csak bámultam a lapot, és csak bámulta, és bámultam, és igazából fogalmam sem volt, mit írjak. Persze egy-két szót át tudtam volna írni szle...