Welcome to my World

10:25 Jó reggelt puszedlik! Ismét verőfényes napsütésre ébredt Vir. Ma van az utolsó nap, úgyhogy kihasználjuk az utolsó lehetőséget arra, hogy ropogósra süljünk. Már túl vagyunk a reggelin, amit még tegnap este vettünk. Kicsit csalódtam, mert túrós volt, de nem édes. O.o Hát ki látott már ilyet?? De azért finom volt :D Tegnap este elmentünk fagyizni ide, a közeli fagyizóba. Hát… meg kell mondjam, nem mindenhol ugyanolyan finom a fagyi :D És nem mindenhol adnak marhanagy adagot. De sebaj, ezt is kipróbáltuk. Hazafelé ugrottunk be a pékségbe, ill. nem is pékség igazán. Ilyen… gyorskajálda, vagy mi. Minden egy helyen van: pékség, pizzázó, hamburgeres. A pizzát ott előtted sütik, mi is még frissen, melegen és ropogósan kaptuk a sajátunkat. Isteni volt. Teljesen más a kemencében sült pizza íze, mint a sütőben sülté. Aztán este még filmet néztünk, majd olyan 11 körül feküdtünk le alukálni. Na igen… Mármint hogy mi alukálni szerettünk volna, ha a szomszédba...

16:45 Sziasztok puszedlik! Ma is szép, verőfényes napsütésre ébredtünk; reggel le is mentünk a partra napozni, na meg fürdeni, mert képtelenség ezt a meleget kibírni a hideg tenger nélkül. Bár nem sokat eludtunk, este negyed 1 körül feküdtünk le aludni, addig filmeztünk, előtte pedig végigjártuk a sétáló utcát a központban. Annyi mindent láttunk, hogy számolni sem lehet :D És furábbnál furább dolgokat árulnak itt :D Oppának végre megtaláltam a megfelelő ajándékot, amit sehol máshol talán nem találnék odahaza. A sok érdekesség között voltak pornográf kinézetű plüssök, amik még rezegtek is o.O Na meg fogkefék, szintén pornográf kinézettel >.> Nem, nem volt kitéve a +18 a boltra xD Sapkák egész armadája van itt. A legcsicsásabbtól a legegyszerűbbig. Ruhák és cipők, órák, ékszerek, minden, mi szem szájnak ingere. Nem beszélve a kajákról :D Komolyan puszedlik, itt akkora adagot adnak a péksüteményeknél és a fagyizóknál is, hogy minden pénzt megérnek. És még finom...

18:43 Sziasztok puszedlik! Ma egészen jó napot tudhatunk magunk mögött. Na persze nem teljesen, de jó részét már magunk mögött tudhatjuk. Ma szép, verőfényes... naagggyon fényes napunk volt. Rendesen égetett is. De végre tudtunk strandolni. Úszni is tudtam kétszer. :D Anyu még tengeri sünöket is talált a vízben. Azt hiszem, a nap most igyekszik bepótolni azt a 2-3 napot, amíg ő is elment nyaralni. Már kezd alakulni a színem :D Nemsokára megyünk sétálni. Tegnap végre megtaláltuk a sétáló utcát a központban :D Időben, ne~? De ma körülnézünk ott is, bár az ajándékok fele már megvan. Na, most megyek is, a képeket majd hozom ám! Addig is jók legyetek! Chu~ Yoki voltam~

11:09 Sziasztok, puszedlik! Mielőtt a mai nap kerülne terítékre, beszéljünk a tegnap estéről. Tegnap este, úgy 8 óra körül átmentünk egy másik szigetre, ami itt van nem messze tőlünk. Nevén nevezve Nin. Még anyunak mondták otthon, hogy mindenképp nézzük meg, mert nagyon szép. Avagy az illető szavaival élve: olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Mikor odaértünk, arra gondoltam: mit vannak úgy oda tőle? Ugyanolyan, mint minden üdülőfalu. De aztán beértünk a központba, és csak annyi volt a reakció, hogy húúú! A központban egy hatalmas, régi vár áll. A várudvar pedig telis-tele van árusokkal. 20 kunát kellett fizetnünk a parkolásért, de azt hiszem, megérte (20 kn ~ 840 Ft) Ami odabent várt ránk, az minden pénzt megér. Tényleg minden sarkon étterem, ruha és szuvenír árus. Bárcsak jobban élveztem volna. De képtelen vagyok rá. Szörnyű ember vagyok. Mindig is tudtam. Bűntudatom van, amiért nem élvezem jobban, de hiába. Egyre jobban hiányzik Oppa. H...

18:06 Üdv puszedlik! A mai nap elég eseménytelenül telt. Reggel elmentünk kicsit sétálni, meg bevásárolni, aztán hazajöttünk, megcsináltuk az ebédet előre, aztán kimentünk napozni. De hogy persze ne legyen egyszerű, elkezdett esni az eső, mire beértünk az apartmanba sütni kezdett a nap... Of course... -.- Egyre lehangoltabb és ingerültebb vagyok :/ Hiányzik Oppa, az idő szar... De azért igyekszem jól érezni magam. Most megyünk készülődni. Átmegyünk Nin-be, egy másik szigetre körülnézni. Hátha ott találok valami jó ajándékot Oppának. Holnap jelentkezem, addig is jók legyetek puszedlik! Chu~ Yoki voltam~

14:43 Üdv puszedlik! A mai napunk igen érdekesen indult. Először is: a jó hír, hogy anyu kialudta magát, a rossz hír, hogy ennek következtében én nem aludtam. Mert bár anyuci tagadja, de akkor is horkol :D Főleg olyan, mikor ennyire kimerül. Másodszor: az éjszaka utolért minket is a vihar. Igen, megengedem, hogy kárörvendjetek =_= Ennek köszönhetően egész éjszaka, sőt még reggel is esett elég rendesen. (A képek majd illusztrálják, mennyire rendesen :D ) Magamhoz képest- főleg a tegnap után – elég korán keltem. Anyu jóval előbb elment boltba, így friss croissont-t reggeliztünk, meg valami kukoricás-szezámos cuccot. Mivel azonban ez egy furcsa reggel volt, a balesetek sem kerültek el bennünket. Először anyu a kávéfőzőbe csapvizet tett, és itt sajnos a csapvizet nem lehet meginni, így ki kellett önteni 6 adag kávét :D Aztán, mivel én még kávé előtt és félálomban voltam, nos… Biztosan láttatok már videót vagy filmet, ahol az egyik szereplő nekimegy az üvegajtónak...

Üdv puszedlik! 8:11 Lassan 3 órája vagyunk úton. Az idő itthon kezd melegedni; napos, de a szél még mindig kitartóan fúj. Nem sokára elérjük a határt Horvátország felé. Eddig kétszer álltunk meg. Egyszer a régi pihenőhelyünkön, amit még gyerekkoromban látogattunk gyakran, ha épp Balatonra mentünk nyaralni, és most, nemrég egy benzinkútnál, ahol 15 liter benzin tankolása után még elvárták tőlünk, hogy fejenként 100 Ft-ot fizessünk a WC használatért. Nem vágott földhöz minket az a 100 Ft, de azért na… Hol van itt a vásárlók megbecsülése? Ráadásul, ha netán nem vagy gyakorlott az ilyen mosdók használatában, bedobod a 100 Ft-ot, de nem lépsz át a kapunk elég gyorsan, akkor bizony fizethetsz újra, mert nem engednek át… leszámítva, ha elég alacsony és vékony vagy, akkor persze ott a lehetősége annak, hogy átmászol alatta. Vagy ha elég akrobatikus és éber vagy, akkor fölötte. Még 60 km, és elérjük a határt. Épp most léptünk Zala megyébe. Üdv innen WoW-os tár...

Nos, bogyókáim, ígérem, ma már nem megyek többet az agyatokra :D De azért gondoltam, megosztom még veletek eddigi munkáimat, amit a két év alatt készítettem el. Remélem, tetszik majd nektek is. Én élveztem mindegyiknek az elkészítését, és büszke vagyok rájuk :) Mindegyik munkámban ott bujkálok én is, remélem, megtaláltok majd :) Az első műsorunk Szandival :) U-KISS és Acid Black Cherry: http://www.4shared.com/mp3/6_v6BGOq/MMM31.htm Második műsorunk egy interjú Tinával, akivel a vizsgaműsoromat is készítettem: http://www.4shared.com/music/Hj_Tgxv7/mmm_interj02.htm Interjú az SF-es lányokkal. Elég nagy sikert aratott :) Remélem, nektek is tetszeni fog :) http://www.4shared.com/mp3/q2C8a84j/MMM_SF_interyou.htm Október 6.-ai műsorunk :) http://www.4shared.com/music/g15iB9nC/Oktber_6_nnepi_msor_rvid.htm Második jegyzetem (sajna az első nem tudom, hová lett :/) http://www.4shared.com/music/5mEZgJ0Oce/Jeg...

Szevasztok csiguszok! Majdnem egy éve, hogy utoljára írtam a suliról, az életemről részletesebben. Eljött hát az idő, hogy meséljek valamicskét az utolsó évemről a suliban. Nagyon nehéz volt a szeptember. Egyrészt, mert megint délutáni órarendet osztottak nekünk, másrészt, szinte teljesen külön jártunk suliba Oppával, harmadrészt, úgy véltem, megint egyedül csinálhatom majd végig az egészet. Fura volt visszatérni is. Olyan boldog voltam a nyáron, hogy "megszabadultam" tőlük. Aztán hirtelen vissza a börtönbe... Na, hát... Nem volt valami felemelő, fogalmazzunk így. Csak azért imádkoztam, hogy Mr. Nem-akarlak-észrevenni ne tanítson újra. Ezért aztán felhőtlen boldogság áradt szét bennem, mikor kiderült, hogy még a suliból is távozott. Ám mindig van egy DE... Mr. Keresztül-nézek-rajtad helyett megkaptam az ofőmet. Aki nagyjából ugyanannyira idegtépő, csak női kiadásban. Sokban azonban különböztek: az ofőm pontosan, hogy észrevett, és ott köt...

Megtanulhattam volna már az elmúlt 10-15 évben, hogy valami nincs rendben. Hogy ez a család jóval elcseszettebb, mint bárki gondolná. És ezt újra és újra bebizonyítják nekem. Úgy tűnik, nálunk genetikailag öröklődik az önfejűség, a büszkeség, és néha az önzőség is. Komolyan mondom, ennek a családnak az egyik legnagyobb hibája a büszkesége. Nem mondom, hogy én kivétel volnék bármelyik pont alól. Sőt... De felismertem, elfogadtam, és most igyekszem javítani rajta. A másik nagy probléma a süketség. Na nem a fizikai... Hanem az a fajta, amikor ott állsz, próbálsz segíteni, de mintha falnak beszélnél... meg sem hallanak. És ami még szebb, a végén úgyis te leszel a hibás, mindegy, mit teszel vagy mondasz. Tudom jól, hogy az ember nem választhatja meg a családját, hanem megpróbál vele együtt élni. És hogy minden családban megvannak a saját hibák és dilik. Ez így helyes. Mert ennek ellenére - legalábbis úgy vélem, az volna a normális - összetartanak, kiállnak egymás mellett, és m...

Talán mert bolond vagyok... azt hittem, valami meg fog majd változni egyszer. De valójában semmi nem fog változni... soha. Illetve egyszer majd. Talán évek múltán. Egyszer majd vége lesz valahogy. Így vagy úgy, de egyszer majd véget ér ez az egész. Véget ér a bánat, a félelem, a folytonos miértek. Ám mindegy hogy végződik, engem össze fog törni. A kérdés már csak az: mennyire... ~*~ Sosem volt mesés vagy érdekes életem. Legalábbis én sosem tartottam annak. Furának... megalázónak... reménytelennek... átkozottnak igen. Az apám alkoholista... az agresszív fajtából. Ha egy-két pohárral több megy le neki a kelleténél, akkor képes a fél lakást porrá zúzni. Emellett az életünket... és az álmaimat. ~*~ Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy egy az apám által épített kastélyban fogok élni. Mivel hogy apám ács és asztalos. De aztán az idők elteltével szertefoszlott minden szép álom, és már csak a menekülés utáni vágy maradt. Anyám sokszor mondja, hogy neki sokkal...

Üdvözletem, hölgyeim és uraim! Röstellem magam, amiért az utóbbi időben így elmaradtam a bejegyzésekkel. Pedig becsszó, gondolatban sokszor fogalmaztam meg egy-egy bejegyzést, csak aztán a megírásáig nem jutottam el. Bárcsak lehetne gondolati úton kommunikálni a gépünkkel. De ezt inkább meghagyom a japánoknak. J Azért ezentúl igyekszem majd rendszeresebben és sűrűbben megosztani élményeimet. Ám azokból is annyi van, hogy képtelenség mindet megosztani. (Ezért is könnyítené meg a dolgomat ez a gondolat-átviteli izé :D) Egyrészt azért nem tudom megosztani, mert amíg eljutok a gépig, kiröppen minden a fejemből, másrészt mostanság igencsak időhiányos vagyok. :/ Hála ismét a zseniális iskolámnak. Na de nem azért vagyok itt, hogy a zseniális iskolám még zseniálisabb szervezőképességéről fecsegjek. Megpróbálom tömören összefoglalni, mi is történt a nyáron (feltételezem, kisregényhez senkinek nincs most kedve). Nos, egy újabb szép, ám annál rövidebb nyarat tudhatunk magunk mög...

Sziasztok bogyókáim! Hosszú idő után újra itt. Az iskola véget ért, de a nyár még koránt sem kezdődhetett el felhőtlenül, hála a drága iskolámnak, akik még egy gyakorlatot sem tudnak elintézni. -.- Nevermind. A tegnapi nap folyamán Oppának sikerült rávennie, hogy menjek el velük kajakozni, én meg, gondoltam, jó móka lenne, végre kipróbálom, és ha mégsem tetszik, hát legközelebb nem megyek. A partra menet söröztünk egy jót, majd nagy nehezen el is indultunk. Egészen jól éreztem magam, és élveztem, de aztán a söröcske hatni kezdett, így gondoltam, kiszállhatnánk Mamánál. Úgyis útba esik, elintézem, amit kell, és mehetünk is tovább. Igen ám, ember tervez... Kicsi Yoki azonban a lehető legrosszabb úton indult el felfelé. Csupa iszap, ami nem lett volna baj, ám ki tudja, mit rejt az iszap. Mondjuk egy siklót, amitől pici Yoki fél. -.- Ráadásul majdnem rá is léptem szerencsétlenre. Azt gondoltam, ennél rosszabb már nem is lehet. Hát tévedtem. =.= Felfelé menet ugyanis szerencsésen ...

Sziasztok mézeskalácsaim! (Egyre jobb nevek jutnak az eszembe, de ne aggódjatok, van még a tarsolyomban ez-az. :) ) Lássuk csak, hogy alakult a hétvége. Először is: pénteken ugyebár kondizni voltunk Oppával. Egészen jól esett... volna, ha a végén séta helyett kocogó programot kapok a futógépen. A felénél úgy  voltam, fel akarom adni - tekintve, hogy a futás legcsekélyebb formája iránt is gyűlölettel adózom -, de aztán megszólalt T.O.P oppa Turn it up-ja, és valamiért olyan erőt öntött belém, hogy folytattam tovább. De az utolsó harmad előtt annyira megfájdult a szívem, és olyan rosszul lettem, hogy úgy döntöttem, megkímélem a bent lévőket attól, hogy összeessek, netán kidobjam a vukkot. Azonban hiába álltam le, a lábam remegett, és úgy éreztem, bármikor rosszul lehetek, ezért inkább elvonultam a mosdóba. Ez az egész eszembe juttatta a középiskolás éveimet, amikor gyűlöltem minden olyan napot, amikor testnevelés óránk volt. Minden egyes alkalommal úgy éreztem, megaláznak, ...

Üdv ismét cukorbogyóim! Hoztam friss és ropogós mesélni - vagy inkább - panaszkodni valót. Eddig komolyan, TÉNYLEG azt gondoltam, én reagálom túl ezt az egész "a tanár bácsi tudomást sem akar rólam venni" dolgot. Azt hittem... azt gondoltam, csak bemesélem magamnak az egészet, és hogy igazából nincs így, mert nincs annyi ideje, hogy azzal fárassza magát Mr. Nem-veszek-rólad-tudomást, hogy... ne vegyen rólam tudomást. De tévedtem. Kami-sama, mekkorát tévedtem!!! Rendesen bementem órára, még akkor is, ha már a gondolatra, hogy Mr. Nem-veszek-rólad-tudomás-sal lesz órám, hányingerem támadt. Beértem, leültem... volna, ha oly' kegyesen (hogy szinte láttam, hogy undorral - vagy legalábbis némi ellenérzettel) szólt hozzám, hogy foglaljak máshol helyet, mert csoportmunka folyik. Mintha azt nekem rohadtul tudnom kellett volna, mikor egy perce se volt, hogy betettem a lábam a terembe. De én, mint rendes, szófogadó tanuló, helyet foglaltam egy büdös szó nélkül. Ezután ...

Sziasztok bogyókáim! Kora reggel van, épp hogy csak megittam a kávémat, és hoztam Nektek egy igen... érdekes sztorit. A múltkor furcsa dolog történt velem, és leginkább azért furcsa, mert 1: nem gondoltam, hogy ilyen megtörténhet velem, ráadásul az iskolában, 2: fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek a szituval. Na de mesélek, hogy értsétek. Újságírási tevékenység órán kaptunk egy feladatot, miszerint egy szöveget, amely egérkékről és macskákról szólt, írjuk át szlengbe. Na már most. Leendő újságíró lévén az a dolgunk, hogy minél választékosabban fogalmazzunk, és a szleng használatát messziről kerüljük el, mert nem illendő minőségi lapnál, de talán még bulvárban sem - bár efelől nem vagyok teljes mértékben meggyőződve - a használata. Hát szóval ültem a két kicsi mondatocskám fölött, amit rám és a mögöttem ülőkre osztottak, és csak bámultam a lapot, és csak bámulta, és bámultam, és igazából fogalmam sem volt, mit írjak. Persze egy-két szót át tudtam volna írni szle...

A legtöbben, kik foglalkoznak a k-pop-pal, értesültek a legújabb botrányról, amely a Block B és a Stardom Entertainment háza táján ütötte fel fejét. Röviden összefoglalva: a Block B tagjai azt állítják, ügynökségük nem fizetett nekik már lassan fél éve, és nem biztosított nekik elég alkalmat a fellépésekre. Természetesen ezt az ügynökség tagadja, és különböző okokkal magyarázza. A Block B beperelte a vállalatot, és most arra várnak, hogy ítélet szülessen. Több forrást olvastam el, melyek egybehangzóak voltak, egy elolvasása után mégis valami furcsa gondolat ütötte fel magát a fejemben: mi van, ha mi tévedtünk idáig, és valójában a Stardom mond igazat. Hogy ők jártak el jól.  Természetesen erre kevés az esély. De még ha így is volna, azt hiszem, akkor is a fiúkat támogatnám teljes szívvel, hiszen mégiscsak ők voltak, akik a zenéjükkel annyi percet örömtelivé varázsoltak. Meg aztán: miért kezdtek volna egy igen költséges perbe, mikor mindannyian tisztában vagyun...

Kedves Barátaim! Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, magamtól fogok klasszikus irodalmat olvasni, nyilván kinevettem volna az illetőt. És lám, most mégis magamtól ragadtam könyvet. Jane Austen Büszkeség és balítélet című könyve igazán megfogott. Nem hittem volna, hogy valaha is jobban fog tetszeni a könyv, mint maga a filmfeldolgozás. Úgy hittem, nehéz lesz olvasni, és unni fogom az események lassú múlása miatt. Ennek ellenére azt kell mondjam, nagyon kevés olyan könyvvel találkoztam, amit ennyire üdítő lett volna olvasni. Annak idején, mikor Stendhal Vörös és fekete című regényét olvastam, nagyon tetszett. Főleg az események leforgása miatt, a sok csavar miatt, de be kell valljam, nagyon nehéz volt olvasni, és az sem tette élvezetesebbé, hogy az író minden helységet pontosan akarva visszaadni, minden részletre ügyelt, és ezt meg is írta. Ennek köszönhetően a Vörös és fekete néhol igen unalmassá vált számomra, mégis az egyik olyan kötelező olvasmány lesz sz...