Day #4 - Süss már fel te Nap! -.-

11:09

Sziasztok, puszedlik!

Mielőtt a mai nap kerülne terítékre, beszéljünk a tegnap estéről.

Tegnap este, úgy 8 óra körül átmentünk egy másik szigetre, ami itt van nem messze tőlünk. Nevén nevezve Nin. Még anyunak mondták otthon, hogy mindenképp nézzük meg, mert nagyon szép. Avagy az illető szavaival élve: olyan, mint egy kis ékszerdoboz.

Mikor odaértünk, arra gondoltam: mit vannak úgy oda tőle? Ugyanolyan, mint minden üdülőfalu. De aztán beértünk a központba, és csak annyi volt a reakció, hogy húúú!

A központban egy hatalmas, régi vár áll. A várudvar pedig telis-tele van árusokkal. 20 kunát kellett fizetnünk a parkolásért, de azt hiszem, megérte (20 kn ~ 840 Ft) Ami odabent várt ránk, az minden pénzt megér. Tényleg minden sarkon étterem, ruha és szuvenír árus.

Bárcsak jobban élveztem volna. De képtelen vagyok rá. Szörnyű ember vagyok. Mindig is tudtam. Bűntudatom van, amiért nem élvezem jobban, de hiába. Egyre jobban hiányzik Oppa. Hiányzik, hogy otthon legyünk. Egyáltalán nem tudom, miért vannak úgy elájulva a horvát tengerparttól az emberek.

Bár földrajzilag mediterrán éghajlatú, itt még jó idő nagyon nem volt. Az utóbbi 2-3 napban folyton esett, a nap alig sütött ki 1-2 órára. Az utak szűkek, és többnyire gyalogosokkal van tele. Az sem igaz, hogy olcsós, mert minden drágább, mint otthon. És a homokos tengerpart is kamu. Mindent apró kavicsok borítanak, amit képtelenség mezítláb elviselni. A vízben pedig egyszerűen nem lehet úszni: túl hideg, baromira hullámzik, sós, kiszárítja a bőrödet, és ha le akarod tenni a lábad, sosem tudod, mire érkezel.

Hálátlan vagyok, tudom, de hogy őszinte legyek, ebből a pénzből otthon 2 hétre a Balatonhoz simán lemehettünk volna, a családdal együtt, és még úszni is lehetett volna.

De tudom, hogy anyu erre vágyott. Pálmafákra – amik nincsenek (legalábbis nem olyanok, amilyeneket ő akart), és homokos tengerpartra – ami szintén nincs. Tudom, hogy csalódott, csak nem mondja. És azt is tudom, hogy rosszul esik neki, és nehezen viseli, hogy én nem élvezem annyira. De van olyan fájdalom, amin már én sem tudok úrrá lenni. Ráadásul egyre ingerültebb vagyok. Néha az is nehezemre esik, hogy mosolyogjak, vagy egy kedves szavam legyen. Néha-néha jobb lesz, de aztán visszaesem ugyanabba a fáradt, ingerült, szomorú állapotba. Nem akarom, hogy ezen bárki is segítsen – nem is tudna. Vagy azt, hogy valaki is sajnáljon ezért. Én vállaltam el, hogy eljövök. Tudtam, hogy nehéz lesz. Csak azt hittem…

…azt hittem, az elejétől a végéig nehéz lesz; és nem így, hullámokban tör rám. Pont, mint a tenger. Csak állsz a lépcsőn, áztatod a lábad, kezded megszokni a vizet, majd hirtelen feltör egy hullám, ami hideg és kellemetlen. Majd újra visszaereszkedik, mintha mi sem történt volna. Bosszantó.

Na, de térjünk vissza az estéhez.

Azt hinné az ember, hogy az emberek azért már láttak errefelé pandát. Lehet, hogy nem az ember lábán, de na…

Ha valaha is ellátogattok ide, kóstoljátok meg az itteni fagylaltot. Igaz, hogy 7 kuna/gombóc (~294 Ft), de az akkora gombóc, mint nálunk két gombóc, és ezerszer finomabb. És a fagyis srác legalább annyit ki tudott nyögni, hogy ’Viszont látás!’

Egészen sötétedésig maradtunk. Aztán mikor hazaértünk, befejeztük a Beverly Hills-i zsarut. Este nem aludtam valami jól. Nem elég, hogy sokszor megébredtem, még baromságot is álmodtam. Úgyhogy nem a legjobb hangulatban ébredtem.

És persze az ég megint felhős, és megint csak felettünk. De a víz egész jó, csak épp lesülni nem fogok, ahogy terveztem… Na mindegy.

Később még jelentkezem! Addig is annyeong!

15:55

Üdv ismét puszedlik!

Néhány órája jöttünk be a partról. Közben kisütött a nap, és rendesen lesültem. Még nem vagyok feka, de azért alakul. Még nem ebédeltünk, nem is nagyon vagyok éhes. Anyu épp alszik, én meg tervezgettem sims-ben.

Még mindig nincs valami jó kedvem :/ Egyre lehangoltabb vagyok, és úgy érzem, ezen még egy nagy adag csoki, fagyi vagy nutella sem segíthetne együtt… De azért igyekszem. Azt akarom, hogy legalább anyunak jó legyen. Ha ő jól érzi magát, akkor én már félig boldog vagyok.

Estére még nem tudom, mik a tervek, de mára nem terveztünk semmi különöset. Talán elmegyünk sétálni meg fagyizni, de azt hiszem, ez minden.

Azért még próbálok egyszer bejelentkezni! Pápá~

U.i.: Ha ide jöttök nyaralni, akkor szúnyogriasztót és Fenistil Gel-t tankoljatok fel, mert itt a szúnyogok ninja üzemmódban vannak. Nem látod, hallani is csak ritkán, nem érzed azt se, ha megcsíp, de utána a csípés baromira fáj :/ =_=