Egyetem

Talán már vagy fél éve, hogy utoljára erre jártam. Annyi mindenre figyeltem, de közben annyiszor írtam ide gondolatban :) Még mindig jól jönne az a gondolat-átvivős izé. A japánok igazán feltalálhatnák már :D

Azóta már a második munkahelyemen is felmondtam, nyaralni is voltunk, és pici Kristóf is egyre nagyobb. De talán kezdjük majdnem onnan, ahonnan abbahagytuk.

Mint legutóbb írtam, felvettek Oppa munkahelyére. El is mentem az oktatásokra, de mikor első nap közölték, hogy 6+2-es műszakrendbe vettek fel, majdnem sírva fakadtam ott helyben. Oppa mondta, hogy azonnal hagyjam ott az egészet, majd keresünk mást, de mégis mit tehettem volna? Maradtam, és végigültem a két napot.

Aztán eljött az első munkanap. Szerencsére az elején épp Oppa műszakába kerültem, így együtt mehettünk, együtt kajáltunk. Nem voltam annyira egyedül. A legrosszabb a hétvége volt, mert a szombatot és vasárnapot is végig kellett dolgoznom. Nagyon kimerültem, dühös voltam, elkeseredett... Így aztán Oppa megpróbálta elintézni, hogy tegyenek át 5+2-be; egyébként ezt már én is próbáltam intézni, közöltem velük, hogy ha felvesznek egyetemre, a 6+2 ki van zárva. Így aztán intézkedni kezdtek, és a rákövetkező hét szerdán már át is tettek 5+2-be. Az is gyorsan ment, hogy Oppával egy helyre kerüljek. Így ment ez hetekig, hónapokig, aztán persze - mint minden munkahelyen - kezdődtek a gondok.

Eleinte úgy voltam, hogy örültem, hogy nem kell gondolkodnom. Csak leülök és csinálom a dolgomat. De aztán persze egy idő után unalmas volt, belefásultam. De nem csak ez volt a gond. Rá kellett jönnöm, hogy még nem is ismerem ezt a világot. Mert bizony ez egy igen mocskos világ, ami csak a pénzről szól. Nem számít semmi más. Sem az, hogy gondolkodó ember vagy, sem az, hogy neked is vannak érzéseid, semmi. Csak a pénz, pénz, pénz.

Egyre nehezebben bírtam, végül úgy voltam vele, ha felvesznek, felmondok.

De térjünk vissza kicsit az egyetemhez.

Májusban volt az alkalmassági vizsga. Nagyon izgultam. Mindenből a legtöbbet akartam kihozni. Miután végigültem a tájékoztatót, azon kezdtem tanakodni, hogy melyik vizsgát végezzem el előbb.Három vizsgát kellett teljesíteni: a beszédkészséget, az ének-zenét és a testi alkalmasságit. Mivel énekre elég sokan vártak, megizzadni pedig még nem akartam, így elindultam beszédalkalmasságira. Hát, talán nem kellett volna. Egyből el is küldtek felülvizsgálatra, ugyanis közölték, hogy az s és sz hangjaim nincsenek rendben. Elkeseredtem. Úgy voltam vele, hogy még el se kezdtem, de már elbuktam. Felülvizsgálaton közölték, hogy logopédushoz kell járnom, anélkül nem fogok jegyet kapni. Mit volt mit tenni, hát rábólintottam és továbbálltam.

Következett az ének vizsga. Közben annyi mindenki mesélt, hogy hova érdemes menni és hova nem. Így próbáltam jól időzíteni és egy kedvesebb fajta tanárt kifogni. Azt hiszem, sikerült is. Éneken is én voltam az első, akárcsak beszédkészségen. Úgy volt, hogy szabadon választottnál a Künn a fákon francia kánont fogom választani, de annyira izgultam, hogy féltem, nem bírom majd levegővel. Így maradt hát az Által mennék én a Tiszán. Aztán következett a tanárnő által választott: Egri históriának summája. A baj csak az volt, hogy jóval magasabb kezdő hangot adott meg, mint ahogyan begyakoroltam. Még én magam is meglepődtem, hogy kijött a legmagasabb hang is. Aztán persze következett a kemény dió: kottaolvasás. Ettől féltem a legjobban, mert ebben még annyira nem voltam jó. De a tanárnő nagyon kedves volt, és megdicsért. Így énekből át is engedtek.

Már csak a testi alkalmassági volt hátra. Ettől féltem picit, mert se általánosban, se középiskolában nem szerettem a testnevelést. átöltöztem és vártam. Mikor beengedtek minket a tornaterembe, elmondták, mire számíthatunk, majd alaposan bemelegítettünk. Ezután következett az akadálypálya. Egészen könnyen ment - még a szekrényugrás is, és gerenda helyett csak egy felfordított pad volt. Miután végeztünk, és átengedtek, nagyon boldog voltam és felszabadult. Jól tettem, hogy utoljára hagytam a tesit, így levezettem a felgyülemlett feszültséget, és mozogtam egy jót nap végén.

Mindezt megünnepelvén elmentünk ebédelni, majd elindultunk haza. Már csak várnom kellett a döntésre, hogy felvesznek-e.

Közben persze ugyanúgy dolgoztam, és ebből a munkahelyből is kezdett elegem lenni. Nehéz volt elviselni, hogy hozzá nem értő emberek vannak vezető pozícióban, akiknek fogalmuk sincs magáról a termelésről gyakorlatban, de ők akarták megmondani, hogyan csináljuk. Egészen elképesztően nevetséges volt. És még csodálkoztak, mért mond fel annyi ember egy-két nap vagy hét után.

Alig vártam a nyaralást. És azt is eldöntöttem, hogy nyaralás után felmondok, ugyanis megküldték az értesítőt, hogy felvettek.

Bejutottam.

Először el sem akartam hinni, hogy sikerült. Megcsináltam! Ott leszek, és megcsinálom.

A nyaralás egészen jól sikerült. Egy hétig csak áztattuk magunkat, masszíroztak bennünket, szaunáztunk, sópezsgőfürdőztünk. Sokat kirándultunk, voltunk kalandparkban is, egyszóval jól éreztünk magunkat. 

Aztán amint hazaértünk, felmondtam, és alig vártam, hogy elkezdődjön az iskola.

Első nap rettentő izgatott voltam. Az első órán filozófia volt, amitől picit tartottam, mert középiskolában már volt filozófiám, és nem volt valami élvezhető. De ami következett, arra nincsenek szavak. Egyszerűen csodálatos volt :D Ott ülni, beszélgetni, gondolkodni a világ nagy dolgain. Úgy voltam vele, bár 4 éven keresztül csak ezt tanulhatnám!

Lassan vége az első szorgalmi időszaknak és jönnek a vizsgák. Igyekszem mindent megtanulni amilyen hamar csak lehet. Élvezem ezt az egészet. Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt olykor-olykor, de nagyon élvezem, és szeretem ezt csinálni.

Munkát azóta nem találtam, de úgy vagyok vele, hogy most nem is nagyon bírnám. Addig semmiképp sem, amíg nem szokom hozzá ehhez az új életvitelhez. Inkább a tanulásra koncentrálok, és igyekszem kihozni magamból a maximumot.