Babás-mamás napok

Az elmúlt 3 napot a nővéremnél töltöttem. Rég volt már, hogy így, csak kettesben legyünk hosszabb ideig. Illetve, most már nem is voltunk kettesben, hiszen férfi is volt azért a háznál: pici Kristóf.

Elképesztő, hogy majd' egy év alatt mennyit változott ez a pici teremtés. Már lassan egyedül megy, és az első szavait is próbálgatja.

Csodás volt ez a 3 nap. Igen, nem szoktam hozzá a fél 6-os - 6-os keléshez, de minden percét élveztem. Valóban nem könnyű anyának lenni, mindent kézben tartani, mindenre odafigyelni. De azt hiszem a sok szeretet, kacagás megéri. A nővérem sokszor említette már, hogy a reggeleket szereti leginkább, mikor csak fekszenek az ágyban, kávézgatnak, a pici közöttünk fekszik. És valóban. Azt hiszem, ebben a 3 napban nekem is ez volt a kedvenc részem.

Első reggel elmentünk egy jó nagyot sétálni, aztán bevásároltunk, majd jött a mama és hozott nekünk ebédet. Amíg a mama elvolt pici Kristóffal, addig én tanultam, a nővérem pedig tett-vett. Majd miután a picit megetette a nővérem és lefektette aludni, mi is megebédeltünk, majd pihiztünk.

Aztán délután következett a második futam. Mamát lekísértük, mi pedig elmentünk sétálni, végül haza.

A tegnap kicsit másként telt. Egyedül voltam otthon a picivel 1-2 órácskát. Eleinte elvoltunk, aztán persze jött egy hiszti (picit fáradtak voltunk), majd ismét eljátszogattunk.

Délután, amint a sógorom hazaért a konferenciáról, elindultunk haza.

Furcsa volt, mennyire kijövök most a nővéremmel. Talán tényleg igaz, hogy amint megvan az első gyermek, egy testvérpár jobban kijön egymással. Nem tudom... Mi mindenesetre jobban kijövünk egymással, mint eddig bármikor.

Látom rajta, mennyire boldoggá teszi ez, még ha néha fáradt és kimerült is. És ahogy nézem őket, mindig attól félek, hogy valaki majd elveszi a boldogságát és összetöri őt. Sokat harcolt ezért a boldogságért. Megérdemli. És bármit megtennék, hogy ez így is maradjon.