All I want for Christmas...

Hamarosan Karácsony! Ilyenkor az emberek érzelgősebbek, nosztalgiázósak, jobban vágynak békére és szeretetre. A jó hír, hogy ilyenkor törekednek is erre. Na, de hagyjuk, hogy ilyenkor az emberek mire vágynak, hiszen életem végéig itt ülhetnék, ha megkísérelném felsorolni ezeket.

Elég nagy káosz van most a fejemben, hiszen elég régóta jártam erre, és azóta bizony sokminden történt. Igyekszem úrrá lenni ezen a káoszon, és összeszedni a gondolataimat. A jó hír viszont, hogy ha odakint nincs is hóvihar, a fejemben tutira az van. Na de, nem azért írok, hogy lefessem a képet, mi lakozik a fejemben. Arra ott a Harry Potter és a Főnix Rendje filmváltozat. Tudjátok, ott a végén, mikor Harry fejében játszódik minden. Na, ahhoz hasonló ez is, csak sajnálatos módon én nem akadtam össze egy Kígyóképű-Nagy-Úrral, akinek még a nevét sem lehet kiejteni. Na de... hagyjuk a HP elemzést.

Lassan itt a karácsony, lassan nagynéni leszek, lassan megőrülök...

Kezdjük a legkevésbé bonyolulttal. Nagyon várom, hogy nagynéni legyek. Akárhányszor megszólal a telefon, előre felkészülök arra, hogy rohanni kell. Mert igen, szeretnék ott lenni... még ha ez valakinek ellenére is van... Talán egyszer adódik ilyen az életben... nem szeretném kihagyni. Talán már beteges a ragaszkodásom egy még meg sem született gyermekhez, aki ráadásul nem is az enyém. De úgy vélem, egy újszülöttre nagy hatással vannak a körülötte élők; és felelősséggel tartoznak érte. És itt nem csak a szülőkre gondolok. Hanem MINDENKIRE, aki körülveszi majd.

Szeretnék rá hatással lenni. Nagyon is szeretnék. De azt hiszem, erről más véleménnyel van mind a nővérem, mind a sógorom.

Fáj a tudat, hogy esetleg a barátok, vagy a sógorom családja többet látja majd a kissrácot, mint mi, akik itt vagyunk közel. Nem tartom igazságosnak, hogy olyan miatt vonják meg tőlünk a látogatást, amiről nem mi tehetünk... Talán ezért ragaszkodom hozzá már most ennyire...

***

Kicsit megváltoztak a dolgok a munkában is. egyre jobban belevetettem magam, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik előttem, hogy jobb szeretek a Könyvtárban időzni és dolgozni. Bár maradhatnék... De január 1-től mehetek vissza a Műv.házba. Ettől már most sokkal lehangoltabb vagyok... Nem akarok visszaesni a magányos állapotomban, mert sokáig tartott kilábalni belőle.

Ezért is szeretek a Könyvtárban lenni. Mert jó a társaság, és a legfőbb, hogy VAN társaság. Jól kijövünk egymással, és akár valaki idiótának vagy őrültnek tart, akár nem, azt is szeretem, mikor a gyerekek átjönnek keddenként és csütörtökönként.

Egyszóval szeretek ott lenni. Más dolgokkal kapcsolatban viszont... már azt sem tudom miről mit gondoljak... És ettől minden egyes alkalommal felmegy bennem a pumpa. Talán igaz az, hogy vezetőnek születtem, és nem arra, hogy kövessek valakit, vagy valakinek a "parancsait". Túl önfejű vagyok ahhoz, hogy ez így működjön; és túl makacs... túlságosan erősek a saját elképzeléseim és ezekhez túlságosan is ragaszkodom.

Nagyon igyekszem visszafogni magam és nem beleszólni. De be kell látni, hogy a rendszer épp hogy csak működik...

***

Karácsonykor az emberek mindig olyan izgatottak. Vagy az ajándék miatt, vagy mert kíváncsiak, a másik mit szól ahhoz, amit ő ad. Én inkább az utóbbi csoportba tartozom. Éppen ezért nem is gondolok nagyon arra, kitől mit kapok. Sőt, már úgy vagyok vele, hogy nem számít. Mármint nem úgy nem számít... hanem... mindegy is mit kapok, mert tudom, hogy az szívből jön és jóakarattal. És ha innen nézem, akármi is lesz az, én örülni fogok neki.

Viszont egyre izgatottabb vagyok, hogy ki mit szól majd az ajándékához. Ez az első alkalom ugyanis, hogy abból a pénzből vehettem ajándékokat, amit magam kerestem. És ez nagyon jó érzés.

A kisgyermekek ilyenkor levelet írnak Jézuskának, vagy kívánságlistát. Idén én is átgondoltam, hogy mit szeretnék VALÓJÁBAN.

"Kedves Jézuska!

Nagyon, de nagyon szeretnék egy nyugodt évet. Amiben se veszekedés, se betegség, se agybaj a köbön nincsen. Szeretném, ha legalább egy Karácsony úgy telhetne el, hogy nincs szóváltás, hogy békében, szeretetben ünneplünk.

Mivel normális életet már nem kérhetek, és egyébként megvan mindenem, amire csak szükségem lehet, csupán ezt szeretném. Nyugodt hátralévő életet!"

Remélem, Ti is megírtátok már a kívánságlistát, és be is vásároltatok. Ne hagyjátok utoljára, higgyétek el, nem éri meg, ha egyszerre csapoljátok meg a számláitokat. Idén ezért kezdtem októberben a vásárlást :D

Mivel addig már nem valószínű, hogy jelentkezem, Mindenkinek Egészségben, Boldogságban és Jólétben gazdag Kellemes Ünnepeket Kívánok! Töltsétek a Karácsonyt békében, a Szilvesztert meg módjával :)

Yoki voltam~