The Very First Working Day

Nagyon furcsa ez a munka! Főleg, ha a saját lakhelyeden végzed. Mindent más szemmel látsz. Mindent... munka szemszögéből nézel. Valóban nagyon érdekes. Olyan dolgokat veszel észre, amit eddig nem. Vagy... olyan helyekre mehetsz be, ahová eddig nem.

Emlékszem, kiskoromban elbűvölt a Művelődési Ház. A sok titkos, eldugott ajtó, a szemünk elől rejtve maradt termek és folyosók. Az illatok, a hűvösség... minden. Mintha ez egy baromi nagy kastély lenne, ami tele van titkos alagutakkal, amin, ha egyszer elindulsz, fogalmad sincs, hová lyukadsz ki.

És most egyszeriben ezek a titkos ajtók, folyosók és termek mind nyitva állnak előttem. Mintha kulcsot kaptam volna egy csomó titokhoz... Persze nyilván előbb-utóbb ki fog derülni, hogy se titok, se alagutak... Csak úgy... van. De akkor is különös érzés olyan helyeken járni, amik eddig tiltottak voltak előttem.

Rég jártam már a Nagyteremben, ahol megannyi próba várt, míg általános iskolába jártam. Próbák az ünnepeken való fellépésekre, mazsorettre. (Igen... mazsorett voltam... >.> Félig megbántam már...) Az illat azonban ugyanaz volt. Pedig rengeteget változott minden azóta. Például: lebontották a kakasülőt, így sokkal nagyobb lett a terem... Nem mintha eddig nem láttam volna már így is hatalmasnak. Furcsa volt a folyosókon járni, amiken már évek óta nem jártam. Azóta régi képek kerültek a falra. A régi Almásfüzitő képei. Teljesen belemerültem a bámulásukba. Hihetetlen, mennyit változott a környék. El sem tudnám képzelni ezt a helyet a sok fa és bokor nélkül, pedig... valaha csupasz volt szinte az egész környék.

Néha azt kívánom, bár a régi Füzitőn élhettem volna. Sokkal pezsgőbb volt az élet akkoriban, mint most. Most már... az egyetlen hely, ami a főtéren pezseg, az a kocsma... -.- Hiányolom a gyerekkorom Füzitői Napjait is... A rajzversenyt, a színvonalas fellépéseket... Azt, hogy akkor történt valami; azt, hogy akkor érdemes volt részt venni a rendezvényen. Most abból áll az egész, hogy egész Füzitő kivonul piálni látástól vakulásig. Köszi, de ehhez nekem nem kell kivonulnom a parkba...

Na de, kicsit eltértem a tárgytól...

Hát szóval... az első nap igen fárasztó volt. Nem azért, mert annyit kellett dolgozni, hanem mert pont, hogy nem. Az unatkozásban is rendesen el tud fáradni az ember, én mondom. Na meg... az írj arról, amin ott sem voltál is vicces tud lenni. Rendesen meg tudja dolgoztatni az ember agyát.

Most szombaton lesz az első nagy rendezvényem. Családi nap... Ami azt jelenti, hogy nagyjából reggel 8-tól este 8-ig robotolnom kell; ha szerencsétlenségem lesz, akkor esőben ráadásul... Előre rettegek tőle. Hirtelen 12 óra... Nem ez volt minden vágyálmom... Főleg nem minimálbérért... Na de... Valahol el kell kezdeni, nem igaz? Lehúzok itt 11 hónapot, aztán lesz, ami lesz...

Addig pedig kiélvezem, hogy egy olyan helyen lehetek és dolgozhatok, ami mindig is elbűvölt. :)

Yoki voltam~