BoF - avagy egy korszak vége

Üdvözletem ismét, oly' hosszú idő után!

Egy igen kimerítő, depressziós korszakot tudhatok magam mögött (ismét). Sokan hitték azt, hogy beteg voltam... ami nem is baj. Igyekeztem kevés embert bevonni ebbe, mert nem akartam nekik is fájdalmat, fejtörést, gondot okozni. Nem mondhatom egészen biztosan, hogy véget ért ez a korszak, és ha mégis, akkor is tudom, hogy hamarosan elkövetkezik majd egy újabb... De mégis azért tekintem lezártnak, mert én le szeretném zárni magamban. Ez egy kicsit bonyolult? ^^'

A hosszú hétvége körül kezdtem el nézni a Boys Over Flowerst. Ez volt az első koreai doramám, és mai naig a kedvencem. Hálás vagyok Luunak, akitől megkaptam ezt az élményt. Máig sem találtam ehhez fogható doramát. Ami ennyi érzelmet indított volna el bennem, és amiből ennyit tanultam volna. Tegnap fejeztem be (nagy bánatomra, mert most nem tudom, mit nézzek...), és úgy érzem, a huszonötödik résszel sikerült magamban lezárni ezt a korszakot. Ezért állítom hát, hogy vége...

Újra izgalmas, humoros, érzelmes, szívszorongató, megríkató jeleneteket élhettem át. És mint legelőször, majd másodszor, most is Ji Hoo-nak szurkoltam... :D

Egy éve pontosan ilyenkor néztem meg először. Kicsit furcsának találtam, sorsszerűnek... vagy hogy is mondják... :)

Egyszóval, ez a sorozat ismét átsegített egy nehéz időszakon, ahogy legelőször is. :) Köszönet érte Luu-nak, aki megismertette velem, köszönet azoknak akik kitalálták, hogy koreai változatot is készítsenek ebből a sorozatból, és köszönet a szereplőknek, akikhez foghatót keveset láttam életemben. <3

Hamarosan új bejegyzéssel jelentkezem, méghozzá a múlt heti születésnaposokról.

Addig is, puszilok Mindenkit!

Yoki~ <3